Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Mezey László: Két magyarvonatkozású dekretális értelmezéséhez 418
420 MEZE Y LÁSZLÓ köztük a keresztséget is, a királyi család tagjainak, vagy legalább is ez az ő felügyelete alá tartozott. Általános gyakorlat szerint, mert miként éppen III. Béla esete példa arra, hogy a koronázást az esztergomi érsek — Lukács — megtagadta,8 megtagadhatta a méltatlannak tartott királynak és családjának a szentségekkel ellátását is. Hogy Lukács érsek a királyfi születésekor már kiengesztelődött volna Bélával, nem bizonyos. Az oklevelekben egy esettől eltekintve9 élete utolsó éveiben egyébként nem szerepel. De az ország másik érseki székén ült ekkor a Kúria előtt inkább kedves András érsek, Lukács ellenfele,1 0 az esztergomi szék jogainak „megátalkodott lábbal tiprója", akit az esztergomi főpap ki is közösített. András kész volt a királyt megkoronázni, és kész lehetett a szentségekkel is ellátni őt és családját, elsőszülöttjét pedig megkeresztelni. Mindezekből azt következtethetjük, hogy a királyfi keresztelője a kalocsai érsek volt, s aki az érsek morális alkalmasságát és ezzel kapcsolatban a szentség érvényességét kétségbevonta, Lukács volt, az esztergomi érsek és a királyi ház jogszerinti főpapja.11 Mindez idáig egyszerű joghatósági vitánál nem látszana többnek, ha nem irányítaná figyelmünket ismét magára a dekretális rációját kifejező „neque in baptismate a bono maius vei a malo minus sacerdote confertur" mondat, A keresztség nem lesz sem kisebb, sem nagyobb hatású, ha jó vagy rossz pap szolgáltatja ki. A pápa általánosságban beszél. Nem nyilatkozik arról, hogy a királyfit keresztelő pap vagy főpap méltó volt-e erre a szerepre vagy sem. De Lukács nagyon is konkrétan gondolkozott. András az ő szemében az egyházból kitaszítandó simoniákus volt, 12 már pedig ő mitől sem borzadt inkább mint a simoniának még az árnyékától is. A simoniákus egy szélsőséges felfogás szerint valójában nem is pap, az általa kiszolgáltatott szentségek érvénytelenek.1 3 Lukács érsek aggályai ez álláspontból válnak érthetővé. Ez az álláspont pedig a Vn. Gergely-féle reformmozgalmak legszélsőségesebb képviselőinek, és ezeknél élesebben a milánói Pataria híveinek a klérusról alkotott nézetei között e dolgokról vallott felfogásával lenne azonos. Lukács érsek magatartásának megértéséhez tudnunk kell, hogy a középkori egyház a XII. században még lazább dogmatikai fegvelemmel rendelkezett és elviselt olyan belső ellentmondásokat, amelyek később már a hivatalos egyház kereteit szétfeszítették. Meg azután az, amit életéről tudunk — (szigorú aszkézise14 — szentté is akarták avatni — a szélsőséges gregoriánizmushoz közel kerülése, bizonyos misztikus vonások — jövendőmondások),1 5 — is hozzá járulhat ahhoz, hogy a királyi elsőszülött kereszt-8 III. Ince levele Imre királyhoz : 1204 ; Knauz: Monumenta. I. 122. 1. 9 Szentpétery : Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Bpest. 1923. 126. sz. 1174 — 78 között. 10 L. Holtzmann-nál az 5. dokretálist, valamint az ott közölt irodalomban Holtzmann tanulmányait. 11 Lukács és András vitájáról újabban : Győry János : Gesta Regum Gesta nobilium. Bpest, 1947. 7—13. 1. 12 Győry: i. m. 35. 1. és Holtzmann fent 2. és 3. dekretális. 13 A szentségek kiszolgáltatására vonatkozó katolikus tanítás jó összefoglalása : Lexikon für Theologie und Kirche. V. 941. IX. 83. 86 — 87. 1. " fíalics: i. m. 126-127. 1. 13 Lukács életéről kortársa és személyes ismerőse : Gualterus Mapes De nugis eurialium. Distinctio II. VU. A Lukácsról szóló rész: Marczali Henrik: Árpádkori emlékek a külföldön. Történelmi Tár. 1878. 171. kk. 1. „Vidi Parisius Lucám Ilungarum
