Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Mezey László: Két magyarvonatkozású dekretális értelmezéséhez 418
KÉT MAGYAKVON'ATKOZÁSŰ DEKKETÂLIS ÉRTELMEZÉSÉHEZ 421 sége dolgában vallott radikális, a pápa által e levélben kifejtett katolikus felfogással nem egyező nézetei érthetőbbeké váljanak és ezzel együtt e dekretális létrejöttének körülményei is. ' * A második dekretális —Holtzmannál a nyolcadik—, melynek problémáival ezúttal foglalkozunk, töredékes formájában, a Corpus Juris Canonici régi gyűjteményes kiadásaiban is megtalálható (Decret. Greg. III. Tit. 30. c. 20.). Holtzmann professzor fenti közlésében kaptuk meg a teljes szöveget, melynek segítségével reméljük, hogy közelebb férkőzhetünk a dekretális értelméhez, ahhoz a történelmi helyzethez, mely szükségessé tette a pápa megkérdezését és válaszának a most teljességben ismertté vált formában történt megfogalmazását. Az esztergomi érsek által a pápa elé terjesztett probléma nyilván az lehetett, hogy olyan esetben — a levél szerint különben ez Magyarországon régi és igen gyakori lehetett „consuetudo in Hungaria inoleuit" —, ha valaki lakóhelyét változtatja és az egyik püspök megyéjéből a másikéba költözik át, melyik püspöknek tartozik a dézsmával. A dekretális tömeges, gyakori szokásról beszél : ,,multitudo populi, plerumque . . ." Ha meg a válasz az lenne, hogy mindkettőnek, melyiknek milyen formában, milyen alapon? A kérdésessé vált eset nem könnyen érthető, de nem tudta azt könnyen megérteni a pápa már akkor sem. Bizonytalan válaszai : „nihil certum duximus respondendum"... „tu eligas in hoc casu . . ." ezt nyilván mutatják. Talán az érsek előadása nem volt világos, talán különféle természetű esetekből összetevődő jelenségről volt szó, mely a pápa számára szokatlan vagy éppen érthetetlen viszonyokból keletkezett. Ε jelenséget rekonstruálni ma már teljes biztonsággal igen nehéz. Kísérletünkhöz támpontul egyedül a dekretális ama része szolgálhatna, melyben a pápa a dézsma két fő válfajáról,16 a „decima personalisról" és a „decima praedialisról" nyilatkozik. Az előbbi alapja a személyi jövedelem, keresmény, az utóbbié a földbirtok. Holtzmann helyreállított szövegében az első forrásait meg is találjuk : „ex artificio, negotiatione vel agricultura . . ." Az „artificum" iparűzést, mesterségbeli foglalatoskodást jelenthet, és ez indította magát Holtzmannt és nálunk Székely Györgyöt arra, hogy vándoriparosokra következtessen1 7 , kiknek dézsma, személyi dézsma kötelezettségét in schola magistri Girardi Puellae, virum honestum ct bene literatum, cujus mensa communis fuit sibi cum pauperibus, ut viderentur invitati convivae, non alimoniae quaestores." Balics : i. m. 126 — 149. 127. 1. A heterodox tanításokról újabban : Arno Borst: Die Katharer. Schriften der Monumenta Germaniae Historica. 1954. 78 — 97.1. A szegénységi mozgalmak legújabb kitűnő marxista értékelése ; Ernst Werner: Pauperes Christi. Leipzig. 1956. 16 A dekretális jogban ismert tizedfajtákról : Decret. Greg. III. Tit. 30. egészen. A magyarországi tized fajtákról és a dézsmáltatási gyakorlatról mindenben részletes és tanulságos képet nyerünk Mályusz Elemér: Az egvházi tizedkizsákmányolás (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Bpest, 1953) c. tanulmányából. Az adataiból kialakuló kép visszafelé is jól használható analógia a tizedfajtákra és a dézsmáltatás módjára vorlatkozólag. — A nyugat-európai tizedrendszer legújabb igen részletesen dokumentált ismertetése Georg Schreiber tanulmányaiban : „Kirchliches Abgabenwesen an französischen Eigenkirchen..." és „Mittelalterliche Segnungen und Abgaben" a Gemeinschaften des Mittelalters c. tanulmánvkötetbcn (Münster, 1948. 151 — 212 és 213 — 282. 1.). 17 Székely György : A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei. Tanulmányok Budapest múltjából, XII. (1957) 7—16. 1.
