Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
« 1944. OKTÓBER 15. 375 ellenesség mellett a revÍ2ió volt elsőrendű külpolitikai célkitűzése. Ezért versengett a háború első, a németekre kedvező szakaszában a németek kegyeiért. A második szakaszban pedig, mikor már látta, hogy a németek segítségével megszerzett terület sorsa bizonytalanná vált, mikor már világossá vált az, hogy a Csehszlovákiától és Jugoszláviától szerzett területeket a háború után nem tarthatja meg,'még mindig reménykedett abban, hogy Erdélyt meg lehet tartani, hiszen Románia Magyarországhoz hasonlóan Németország csatlósa volt. Sőt nem egy esetben arra is utaltak, hogy a román fasiszták gazdasági és politikai szempontból még jobban kiszolgálták Németországot. Mikor azonban Románia a néptömegek aktív közreműködésével, a kommunista párt vezette fegyveres népfelkeléssel5 kiszakította magát a német csatlósok sorából, világos lett, hogy Magyarország helyzete e téren is kedvezőtlenebbé vált.. ' Ilyen körülmények között a magyar uralkodó osztályok egy része, csakúgy mint Horthy, szükségesnek látta, hogy a helyzet megmentése érdekében tegyen bizonyos lépéseket. Az a gondolat, hogy Románia példáját követve Magyarország szintén azonnal kilépjen a német szövetségből, ha egyáltalán fel is merült, elvetésre talált. Egyrészt azért, mert ilyen irányban mindezideig semmiféle közvetlen előkészítő lépést nem tettek, másrészt — és ez a szempont volt a lényegesebb — mert a fegyverszünetet továbbra is egyoldalúan csak a nyugati hatalmak előtti kapitulálás útján vélték elérhetőnek. Fegyvertárukból tehát most, számukra sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között sem tellett többre, mint a Kállay Miklós által képviselt és egyszer már csődbe jutott politika megújítására, a Szovjetunió elleni harc, illetve „védekezés", ugyanakkor a nyugati hatalmakkal kötendő fegyverszünet programjára. Ebben a szellemben látott cselekvéshez Horthy 1944. augusztus 24-én. Ezen a napon a déli órákban magához kérette a már gyanakvó Veesenmayert, hogy kifejtse álláspontját az új helyzettel kapcsolatban. Biztosította a követet, hogy a román események ellenére Magyarország tovább folytatja a németek oldalán a harcot. Utalt azonban arra, hogy a Kárpátok frontvonala igen megnyúlt és ezt a magyar hadsereg nem képes védeni. Azt kérte, hogy a német csapatok vonuljanak a Kárpátokhoz.6 Veesenmayer jelentős csapaterősítéseket ígért. Annak ellenére, hogy mind Horthy mind Veesenmayer tisztában volt azzal, hogy az itt elhangzott nyilatkozatok egyáltalán nem fedik tényleges szándékaikat, mégis a megbeszélés eredményét mindkét fél megnyugtatónak tartotta. A német csapaterősítésre vonatkozó ígéret Horthyt megnyugtatta, mert ez nézete szerint időt adhatott a nyugati hatalmakkal az 1944. március 19-én megszakított kapcsolatok újrafelvételére. A gyanakvó Veesenmayer pedig meggyőződhetett arról, hogy közvetlen kiugrás veszélye nem áll fenn és esetleges későbbi ilyen irányú törekvések meghiúsítására, éppen a román példán okulva, lesz ideje ellenintézkedéseket tenni. Az új politika előkészítésének további lépéseként Horthy még a délután folyamán elküldte Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárt a kórházban fekvő Sztójay Döme miniszterelnökhöz azzal a céllal, hogy írassa alá vele a már előre megfogalmazott lemondási nyilatkozatot. Ezt Sztójay nem kis 5 Vő.: Mihail Roller ; Der Beitrag des rumänischen Volkes zum antifaschistischen Befreiungskampf in den Jahren 1944—1945 oímü tanulmányát a Probleme der Geschichte des zweiten Weltkrieges (Berlin. 1958) című kiadványban. * Macartney: October fifteenth. II. köt. 320. 1.
