Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth István Károly lásd K. Obermayer Erzsébet - Katus László: A Tisza-kormány politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. II. rész 303
A TISZA-KORMÁNY HORVÁT POLITIKÁJA 317· családokat sújtotta legnagyobb mértékben. Kifogásolták a panasztok a drága közigazgatást : a különféle hatósági eljárások alkalmával szedett sokfajta illeték néha az adók összegét is meghaladta. Számos visszaélést lepleztek le pénzügyőrök részéről is, akik a törvény előírásain túl is zaklatták és zsarolták a pálinkafőzési és dohánytermesztési megkötöttségek által amúgy is súlyosan érintett parasztokat.19 7 A horvát parasztságnak a súlyos adóterhek miatti izgatottságát kétségkívül fokozták az 1880 és 1883 között lefolyt új kataszteri felvételi és földadómegállapítási munkálatok is. Az új kataszteri munkálat általában a korábbinál jóval magasabb összegben állapította meg a tiszta kataszteri jövedelmeket, s ráadásul az országos bizottság a helyi (járási és megyei) bizottságok által megállapított összegeket 50—100%-al felemelte. Az országos földadó-bizottság horvát nagybirtokos tagjai egyöntetűen leszögezték, hogy az új adóterheket a parasztság képtelen lesz elviselni.198 Az adóterhek és az adókkal kapcsolatos visszaélések különösen ott érintették súlyosan a parasztságot, ahol a bevezetésben vázolt átmeneti válság a legakutabb volt, tehát az egykori polgári Zágráb és Varasd megye területén. A házközösségek bomlása ezen a viszonylag gyengetalajú és túlnépesedett területen indult meg leghamarább, de a kapitalista viszonyok is itt bontakoztak ki a legnehezebben. Az ún. Zagorje és Prigorje vidéke — azaz Varasd megye déli és nyugati része, valamint Zágráb megye néhány északi és északnyugati járása — Horvátországnak legsűrűbben lakott, s ugyanakkor legelmaradottabb területe volt: az agrárnépesség a lakosságnak több mint 90, sőt egyes járásokban több mint 95%-át tette ki.199 A túlnépesedés problémái már a XIX. század első felében jelentkeztek, s 1848 után gyors ütemben megindult a zadrugák felbomlása. A legtöbb helyen a hatvanas évekre már szinte teljesen eltűntek a házközösségek.200 1 8 9 0-ben Varasd megyében már csak a lakosság 6,8%-a élt házközösségben (országos viszonylatban 19,7%), de több járásban csak 2% körül mozgott ez az arányszám.20 1 A túlnépesedés ós a parasztbirtoknak még a feudalizmus korában megindult túlságos elaprózódása miatt ezen a területen volt a legproblematikusabb az átmenet az egyéni gazdálkodás és a polgári tulajdon viszonyai közé. A házközösségek nagy része nem tudott megfelelni a törvényes birtokminimum követelményének (Varasd megyében 4 hold, Zágrábban 6 hold), s titkon, hatósági közreműködés nélkül oszlott fel. A titkon feloszlatott házközösségeknek — melyek a parasztságra nézve igen kedvezőtlen következményekkel járó válságtünetet képeztek — az arányszáma a polgári horvát területen itt volt a legnagyobb : Varasd megyében 1890-ben a lakosság 43,3%-a volt a titkon feloszlatott zadrugák tagja, egyes 197 L. az id. főispáni jelentéseket : PM ein. 1883 — 1745. sz. 198 Nemzet 1883. szept. 12—16. számok, Szomszédváry : i. m. ; — Adatok az erdőkataszter történetéhez Horvát és Szlavonországokban. Pécs. 1884 (A horvát erdőbirtokosok emlékirata). 199 Varasd mogye népsűrűsége 1880-ban 95/km2 , míg az országos átlag csak 44,5. A Varasd megyei krapina-töplitzi alispánságban 123/km2 . Egy négyzetmérföld mezőgazadsági területre Varasd megyében 10 653 mezőgazdaságból élő jutott, egész Horvátországban pedig csak 5651 (ZoriSié: Rad 88 — 90. 1.). 200 Bogiéic: Zbornik, 2 — 3. 1. 201 A mezőgazdasági keresőknek 1880-ban 15,8, 1890-ben 7,9%-a élt Varasd megye területén a fennálló zadrugában, országos viszonylatban pedig 30,2, ill. 23,5%-a (Zoriéié: Rad 132. 1.).
