Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth István Károly lásd K. Obermayer Erzsébet - Katus László: A Tisza-kormány politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. II. rész 303
I 304 KATUS LÁSZLÓ küldött utasításaikat megszerkeszteni.15 0 A magyar küldöttségnek Csengery Antal által megfogalmazott válasza semmi ellenvetést nem emelt az ellen, hogy Horvátország „mint külön territóriummal bíró külön politikai nemzet" saját beligazgatása nyelvét maga határozza meg. „Ami a közös minisztériumot s annak közegeit illeti : elvül állapíttathatik meg, hogy minden érintkezésükben a nevezett országok törvényhatóságaival, közönségével és egyes · polgáraival ezek is a horvát nyelvet használják."151 „A magyar küldöttség annyira elismerte Horvátország, mint külön területtel bíró nemzet, jogát saját nyelve használására, hogy ezt egyezmény tárgyává sem kívánta tenni" — írja Csengery Antal.15 2 A horvát küldöttség azonban — szinte megsejtve a későbbi problémákat — határozottan kívánta, hogy az egyezmény mondja ki a horvátok nyelvi jogait. Hosszabb vita alakult ki a kiegyezési tárgyalásokon a közös minisztériumok horvátországi orgánumainak nyelvhasználata tárgyában. A magyarok elismerték, „hogy e közegeknek minden érintkezésükben a horvát—sziavon törvényhatóságokkal, közönséggel, sőt polgárokkal is, a horvát nyelvet kell használniok". De gyakorlati okokból, s a közigazgatás zavartalansága érdekében azt kívánták, hogy „a közös miniszterek horvátországi legfőbb hivatalnokaikkal más nyelven is érintkezhessenek". A horvátok azonban minden áron ragaszkodtak ahhoz, hogy általános szabályként ismertessék el „hogy a közösügyi közegek nyelve általában, minden tekintetben és irányban, fölfelé is a horvát legyen". A magyar küldöttség végre is elfogadta a horvát álláspontot : „ezen ne törjék meg a kiegyezés" — mondta Deák Ferenc.153 < 1868 után valóban olyan gyakorlat alakult ki a horvátországi közös hivatalok nyelvhasználatában, amely megfelelt a horvát felfogásnak, mely szerint „a magyar állam hivatalos nyelve Horvát—Szlavonországok területén a horvát". Ettől a gyakorlattól 1875-ben kezdtek eltérni, midőn a közös minisztériumok az addig kizárólag horvátnyelvű átiratok helyett hasábosan kétnyelvű átiratokat kezdtek küldeni a horvát hatóságoknak.15 4 Az államvasutak kezdettől fogva „teljesen elzárkóztak a horvát nyelv használata elől, oly közegeket alkalmazván a horvát—szlavonországi vonalain, akik a horvát néppel érintkezni sem tudtak".15 5 A Tisza-kormány nemcsak a közös minisztériumoknak a horvátországi autonóm hatóságokkal való érintkezésében hozta be a magyar nyelvet, hanem — elsősorban a pénzügyigazgatáson keresztül — kísérletet tett a magyar szolgálati nyelv bevezetésére a közösügyi igazgatásban is. Az 1883. április 14-1 minisztertanács elvi döntést is hozott ebben a , kérdésben. Pejacevic horvát bán ugyanis tiltakozott a pénzügyminiszter eljárása ellen, aki az újabb időben kizárólag magyar nyelvű átiratokat küldött a horvát hatóságokhoz. A minisztertanács úgy döntött, hogy „azon miniszterek, kiknek hatáskörük Horvát—Szlavonországokra is kiterjed, horvát 150 Csengery Antal: i. m. 195. 1. 151 Uo. 21Ö. 1. 152 Uo. 214. 1. 153 Uo. 215. 1. 154 L. Josipovich Géza id. 1907. évi memorandumát. — Tisza maga is megállapította 1887. máre. 24-i képviselőházi nyilatkozatában, hogy „a nyelv kérdésében az, amit a kormányzat az utolsó években tesz . . . igenis megváltoztatása a rögtön 1868 után életbelépett praxisnak, mert abban a praxisban a hasábos magvar szövegnek semmi nyoma sincs" (Jásei: i. m. 268. 1. — Ld. még Képvh. írom. 1884/7, XXII. k. 219 — 20. 1.). 155 L. Josipovich id. memorandumát és a vasútpolitikai iratcsomót: O. L. : ME 1907 -XXXIV -2466.sz. (az 1895, 1897 és 1907. évi vasútpolitikai tárgyalások anyaga).
