Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth István Károly lásd K. Obermayer Erzsébet - Katus László: A Tisza-kormány politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. II. rész 303
A TISZA-KORMÄNY HORVÁT POLITIKÁJA ÉS AZ 1883. ÉVI HORVÁTORSZÁGI NÉPMOZGALMAK. H.* 6 A magyar nyelv használata Horvátországban a közös hatóságok belső hivatalos érintkezésében már 1876 óta megindult, s 1879 óta egyre nagyobb mértéket öltött. Ennek mindenki számára látható külső megnyilvánulása a hivatalos épületeken alkalmazott magyar felirat volt, amelynek fokozatos bevezetésére 1882 nyarától került sor. A nyelvkérdésben kialakult horvát álláspontot Josipovich Géza későbbi horvát miniszter igy fogalmazta meg; „A kiegyezési törvény Horvát—Szlavonországok területén a törvényhozásnak, a közigazgatásnak és a törvénykezésnek hivatalos nyelvévé kizárólag a horvátot teszi, és pedig nemcsak az autonómia körében, hanem a közös ügyekben is."14 6 Hasonló értelemben nyilatkozott 1883-ban Bedekovié Kálmán horvát miniszter Pejacevic László gróf horvát bán, sőt maga az uralkodó is.14 7 A magyar kormány álláspontja szerint viszont a magyar állameszme megköveteli a magyar államnyelv érvényesítését Horvátországban is, s az 1868 : XXX. te. idevágó paragrafusai nem zárják ki a magyar nyelv használatát a horvát mellett a közös ügyekben. A kiegyezési törvény 56. és 57 §-a kimondja ugyan, hogy „Horvát—Szlavonországok egész területén mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát", továbbá, hogy „Horvát—Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapíttatik meg", de nem mondja, hogy kizárólag a horvát, s nem tiltja meg kifejezetten a magyar nyelv használatát.148 A horvát kiegyezési törvény keletkezésének története kétségtelenül arra mutat, hogy a kiegyezési tárgyalások során magyar részről is elfogadták a horvát álláspontot, tehát az felel meg a törvény alkotói szándékának és szellemének. A horvát hivatalos nyelv ugyanis nem a magyarok által adományozott privilégium, hanem a horvátot mint a magyarral egyenrangú politikai nemzetet természetesen megillető jog.14 9 A horvát küldöttség által 1868 júniusában átnyújtott kiegyezési javaslat 26. §-a szerint Horvátországban mind az országos kormányzat, mind a közös minisztériumok hivatalos nyelve kizárólag a horvát legyen, s közös minisztériumok is horvát nyelven kötelesek az autonóm kormányhoz intézett átirataikat és horvátországi szerveikhez * A tanulmány első részét a Századok 1958. évi 5—G. számában közöltük. O.L.: ME 1908 — XXXIV — 82 (1907 — 3267) sz. —Plweric: i. m. 494—500.1. 147 O.L.: MT 1883 — 23 (1883. aug. 21). 148 Ld. Szapáry 1883. okt. 6-i nyilatkozatát a képviselőházban (Képvh. Napló 1881/4, XIII. k. 39. 1.) és az 1886. évi magyar országos bizottság üzenetét (Képvh. Irományok 1884/7, XXII. k. 232.1.) Erről az érvelésről — az egyéb tekintetben a magyar álláspontot képviselő — Jászi Viktor közjogász is megáhapította, hogy nem egyéb mint tarthatatlan sophisma (Tanulmányok a magyar-horvát közjogi viszony köréből. Bpest. 1897. 266.1.). 148 A kiegyezés nyelvi rendelkezésének létrejöttét az 1907. ápr. 2-án kelt báni átirat adja elő (O.L.: Me 1907 — XXXIV — 191. es. — 1907—1 — 4854 sz.).
