Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
302 Β ART A ISTVÁN sítása bejelentésén túl — addig, amíg utasítása kedvezőtlen volt. Az első döntő ütközetnél, a szabad adásvevés kérdésében még nem kellett szégyenkeznie, hiszen utasítása kedvező volt ; fájhatott azonban neki, hogy Kossuth tudósításaiban nem szerepelhetett megyéje azok közt, amelyek már ekkor bejelentették, hogy ennél többet — tulajdonjogot — kívánnak adni a jobbágy) nak.8 9 Hamarosan befutott a megye válasza is : a rendek sem a birtokképesség megadásához, sem a házipénztár vállalásához nem járultak hozzá.4 0 Közben mégsem csüggedt azonban el, sőt az első napoktól kezdve vezető szerepet játszott az ellenzéki erők szervezésében, a reformhajlandóság erősítésében. Nemcsak a magyar nyelvért, a sajtó- ós vallásszabadságért, Erdély egyesítéséért harcolt fáradhatatlanul, hanem a kulisszák mögött, a konferenciákon és magánbeszélgetéseken hihetetlen tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy az úrbér elsősége, majd a hozzá kapcsolódó haladó eszmék győzedelmeskedjenek. Országgyűlési naplója — a kor politikai írásainak ez a legragyogóbbika — beszédes bizonyítéka annak, mennyit gondolkozott és fáradozott, hogy az urbárium révén az adózó paraszt az alkotmány sáncain belül kerüljön, s népből nemzetté váljék. Az országgyűlés színe előtt azonban még jóidéig nem szólhatott a nép érdekében. Április 28-án a kerületi ülésben a legfontosabb kérdésben, az örökváltság kapcsán az ellenzék már a győzelem küszöbéig jutott. 22 megye kívánt tulajdonjogot adni a parasztnak a saját telkére, 23 megye ellenszavazatával szemben. Szatmár még ekkor is a nemmel szavazók táborába tartozott. „Kik az igen szónak ezen kérdésben baráti — írta Kossuth az ülésről — vígasztalásukra szolgálhat a közvéleménynek azon hatalmas előhaladása, hogy ez előtt kevés évekkel a tulajdoni jus kiterjesztésének baráti csaknem gúnnyal illettettek, és fuit vox clamantis in deserto, most 22 megye adta reá voxát, ez minden esetre tiszteletre méltó kisebb szám. Míg országos ülésre kerül a dolog : két, három megye nagy változást tehet, de· ha nem tenne is, a jövendő kifejlésnek magva vetve van."41 Valóban, néhány hét múlva, június 17-én lelkesen pártolhatta már Kölcsey a jobbágy személyes és vagyoni biztonságáról szóló, utólag beiktatott törvénycikket,4 2 néhány hónap múlva pedig az országos ülésben is győz már az örökváltság ügye, s Szatmár is ott van a győzelmet kivívó megyék sorában. Elmúlt a varázslat, amely az országgyűlés legszebben zengő nyelvét megbénította s Kölcsey ettől kezdve az ország színe előtt is az első sorokban harcolhatott a nagy célért : hazája parasztnépének felemeléséért. Pályájának országgyűlési szakasza azonban már kívülesik jelenlegi vizsgálódásaink körén: BARTA ISTVÁN ez utolsó a mostani álláshoz képest veszedelmes. Én nem szeretnék nagyon sokra menni; csak a jövendőt óhajtanám, ha előre készíthetnők. Mik vagyunk most ? Erőtlen parányi szám, s mik lehetnénk, ha iá"millió hozzánk járulna?" (Levele Kendéhez, 1832. deo. 21. Minden munkái, 3. bőv. kiad. X. köt. 80. 1.) 39 Országgyűlési Tudósítások I. köt. 142. 1. — Pest, Bars, Somogy, Trenosén, Zemplén, Békés. Csongrád, Tolna, Zólyom van felsorolva. 40 „A capacitást csak meg lehetett volna adni — írta febr. 15-én Kendének —, de ha ezt sem adták meg, akkor a domesticát még kevésbé lehetett várni. Tudom rajtad nem múlt ; az ifjú Nagy Károly írta is, hogy harcoltál. De édes barátom, sokat kell még nekünk odahaza is, itt is harcolni, míg utoljára, talán félszázad utáp, a szikra egyszer csak fellobban." (Minden munkái, 3. bőv. kiad. X. köt. 80. 1.) 41 Országgyűlési Tudósítások I. köt. 341. s köv. 1. 42 Uo. 485. 1. — A szatmári változásban része lehetett Wesselényinek is, aki 1833 májusában Szatmárban időzött. „Vettem pótló utasításomat — írta neki Kölcsey jún. 7-én —, melyen jelenvoltodnak világos nyomai látszanak." (Minden munkái, 3. bőv. kiad. X. köt. 374. 1.)
