Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 301 még „a Juridicumban tett munkálat semmivé tételét" várja,3 4 s november 5-én úgyszólván változtatás nélkül elfogadják referátumát. A rákövetkező napon az országgyűlési követek megválasztására kerül a sor, s a nemrég még ellenséges nemesség „köz öszvelhangzó egyetértéssel", „sokszorozott éljen kiáltásokkal", „köz öröm kiáltások között" választja meg az annyit kárhoztatott referátumok szerzőjét a megye országgyűlési követévé.35 Még meggyőzőbbnek mutatkozik az ellenzék megerősödése a november 15-i tisztújításon. Hatalmas tömegek vonulnak fel, a résztvevők száma negyedfél ezerre tehető. Kölcsey búcsúzik a leköszönő tisztikar nevében, az aktus azonban a tisztikar ellenzéki tagjai számára nem búcsúzás : a választás az ellenzék teljes győzelme jegyében zajlik le. Kende lesz az első alispán, Uray Bálint a második, a nagybeteg Nagy Károly helyére Szerdahelyi Pál kerül, Kölcseyt pedig — a megye által most is kifogásolt gyakorlat alapján — főjegyzőnek nevezi ki az adminisztrátor.3 6 Az új tisztikar most már teljesen a fiatal reformereké, s ezzel meg van adva a lehetőség arra, hogy Szatmár követe az elkövetkező országgyűlésen ne csak azt képviselje, ami az utasításokban van, hanem azt is, ami a mostoha körülmények miatt azokból kimaradt. Szándékosan beszélünk csupán lehetőségről: a megnyirbált referátumokba rögzített utasítások megváltoztatására ugyanis ekkor még nem kerülhetett sor.3 7 A feudális intézmények elleni támadásnak az ekkori Szatmár megyében még népszerű tisztikar sem tudott volna többséget teremteni. De erre nem is gondoltak a megye haladó szellemű vezetői. Ehelyett azt a taktikát választották, hogy egy-egy fontosabb reform kérdésében a követek felszólítására haladó szellemű pótutasítást küldtek; egy ilyen pótutasítás elfogadtatása a csendesebb, gyéren látogatott közgyűléseken vagy kisgyűléseken jó előkészítés után sikerülhetett, hiszen a reformellenes kisnemesi tömegek csak tisztújításra vagy valami előre közhírré tett kezdeményezés pártolására vagy szervezett megbuktatására szoktak összeseregleni a megyeszékhelyre. Kölcsey is a régi utasításokkal utazott el Pozsonyba, s ott kellett tapasztalnia, hogy megyéje mennyire hátul áll a haladó megyék között éppen a legfontosabb, s a királyi propozíciók által első tárgyalási pontnak javasolt úrbéri kérdés szempontjából. Szíve forró vágyát teljesítette tehát akkor, amikor Kende alispántól azt kívánta, módosítsa a megye az utasítást és tegye lehetővé, hogy Szatmár is támogathassa a jobbágyfelszabadítás irányába mutató javaslatokat.38 Az országgyűlésen az úrbéri kérdésben nem hallatta szavát — uta-34 Vö. i. máj. 12-i levelével. 35 Jegyzőkönyv, 1832. 2851. sz. 36 Uo. 2878. sz. 37 Toldy (i. h. 13. 1.) úgy véli, hogy a tisztújítás „kedvező változást hozott a tisztikarba, s ezzel az országgyűlési utasításokba is". Szauder szerint (176. 1.) Kölcsey az utasításokkal „elbukott a megyegyűlésen, hogy kevés idő múlva győzelmük, elfogadásuk szemtanúja legyen". Mindkét vélemény azt tételezi fel, hogy az utasításokat már az országgyűlés megkezdése előtt megváltoztatták. Ilyen változtatásoknak azonban nincs nyomuk a közgyűlési iratanyagban, s az országgyűlés első szakaszában sem lehet rájuk következtetni. 38 „...az urbáriumra nézve adjatok pótló utasítást. Hétszázezer nemes és — 10 millió nemtelen! Ez figyelmet érdemel, Mi jobb? a hétszázezernek a milliomokkal ellenkeznie? vagy a maga jusait nem csonkító concessiók által azokat is a constitutio barátaivá tennie.. . Még ideje van, még adhatunk, várván köszönetet; de megtörténhetik, hogy adni fogunk kénytelen, köszönet nélkül." Ezért kezdetnek azt kéri, hogy járuljanak hozzá a paraszt birtokképességének (capacitas possessorii) kimondásához, és hogy „a nemtelenek a megyei kormányban idővel valami repraesentatio útján részt vehessenek" . . . „Sok vármegyék liberális utasítást adtak, sokan nem. De úgy hiszem,
