Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 291 egyes pontjai sokkal logikusabb egységben kapcsolódnak egymáshoz, mint magában a törvényjavaslatban. Nem kísérjük végig az egész törvényjavaslat szóljegyzetezését, csupán ott állunk meg, ahol Kölcsey többet akar adni a parasztnak, mint a törvényjavaslat. Az írtásföldek kártérítés nélküli visszavételét a javaslat engedélyezte minden olyan esetben, amikor az irtás a földesúr kifejezett engedélye nélkül történt; Kölcsey szerint csak a nyilvános tilalom ellen történt írtások vétethetnének vissza ingyen. A „nemzeti gazdaság jobb karba állása" érdekében a jobbágytelki állomány összesítését (commassatio) kívánja, ezzel együtt a jobbágybirtok és a majorsági földek teljes elkülönítését szántóföldre, rétre, legelőre nézve egyaránt. Feltűnő viszont, hogy a házas zsellérnek nem akarja megadni a javaslat által tervbevett egynyolcad teleknyi legelőt, aminek az oka nyilván a szatmári szűkös legelőviszonyokban keresendő. Ismét szenvedélyessé válik Kölcsey hangja, amikor azt bizonyítja, hogy „a kilenced a jobbágy örökös romlását eszközli", hogy az olyan'teher, amely „a legjobban gazdálkodó jobbágyot, azaz más szóval a földmivelői szorgalmat terheli legnagyobb mértékben, s ez ... a közjó ellen elkövetett valóságos hiba". Meg kell tehát szabadítani a jobbágyot ettől a tehertől, de természetesen a földesúr kártalanítása mellett. Hogyan? Kölcsey négyféle módot említ. 1. A jobbágy szántóföldjeinek egykilenced részét adják vissza a földesúrnak. 2. Bizonyos mennyiségű robot-többlettel szolgáljon a jobbágy. 3. Évenkénti, hatóságilag megállapított pénzösszeget fizessen. 4. Vagy mondjon le a földesúr javára valamelyik haszonvételéről. A négy lehetőség mindegyike sokat szerepel a kilenced körüli vitatásokban. Kölcsey a két elsőt alapos indoklással elutasítja, a harmadikat lehetőnek tartja, de legkivihetőbbnek látszik számára a negyedik, s pl. a bormérés jogáról való lemondást megfelelő ellenértéknek tartaná a földesúr számára az elvesztett kilencedért. Az úgynevezett kisebb adózásokat ellenszolgáltatás nélkül meg kívánja szüntetni, a borkilenced helyett pénzbeli fizetést ajánl. A kilencedhez hasonló súlyos teher a robot; kártékonyságának ecsetelése után azonban Kölcsey megelégszik annak a követelésével, hogy a robotot a törvényes határon felül ne lehessen emelni, és hogy a bánáti megyék példájára a felét pénzzel meg lehessen váltani. Ennyi lényegében az, ami az úrbéri törvényjavaslathoz fűzött megjegyzésekből figyelmet érdemel. Az úrbéri szerződésekről szóló V. tc.-re csak kevés, a paraszti községek belső kormányzatát tárgyaló VI. és a földesúri bíráskodásról, valamint az úrbéri pörröl szóló VII. tc.-re pedig semmi megjegyzés nincs az észrevételekben. Az úrbéri törvényjavaslatra tett fenti észrevételek ismeretében kissé tanácstalanul állunk az előtt a tény előtt, hogy a konferencia ezt a javaslatot nem merte a közgyűlés elé bevinni. Hiszen ami benne van, az egészében haladó szemléletet tükröz ugyan, de országos viszonylatban számos megye javaslata meghaladja — a paraszt bírhatási jogának nyílt kimondásával, az örökváltság javaslásával, a kilenced, a robot egyszerre történő megválthatásával, az úriszók eltörlésével, a jobbágy személyes és vagyoni biztonságának kimondásával stb.—, s a haladónak tekinthető vélemények sorában csak szerény helyet foglal él. Hogy ez mennyire így van, arra bizonyság a közgyűlés magatartása: amikor másnap Kölcsey az elvi részek elhagyásával csupán a tényleges javaslatokat referálta, a közgyűlés a fentebb ismertetett, a jobbágyság helyzetét javító változtatások közül csupán a paraszt által vásárolható telekszámot korlátozta egy telekre — erre a szatmári földszűke lehet a magyarázat —, egyébként Kölcsey minden javaslatát jóváhagyta! Az ellentmondásnak sze-4*
