Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
292 BAETA ISTVÁN rintünk az a magyarázata, hogy a konferencián nem Kölcsey érdemi mondanivalója keltett megbotránkozást, hanem referátumának elvi bevezetése, az egyes pontokhoz kapcsolódó érvelések, s egyáltalán az a mód, ahogyan Kölcsey az évezredes paraszti sorsot ábrázolta. Kölcsey a paraszt mellé állt, s ezt a nemesség nem nézhette el neki, mert itt nem az állami adó leszorításáról volt szó, hanem számonkérésről s a földesurak rovására a parasztnak juttatandó morális és materiális engedményekről. így érthető csakmeg az, hogy Kölcseynek a konferenciában parasztlázítást vetettek a szemére, s hogy a közgyűlésben csak a javaslat kivonatát, a szorosan vett módosításokat volt szabad előadni.22 Ezekben a módosításokban nem volt semmi forradalmi, annál több abban a köntösben, amibe Kölcsey a sovány tartalmat öltöztette. Jogosult lehet az a feltevés is, hogy Kölcsey gyönyörű fejtegetései eredetileg tartalmasabb indítványokat körítettek ; talán csak a mind ellenségesebb közhangulat hatása alatt határozták el a bizottság tagjai február 27-én — Kölcsey távollétében —·, hogy gyengítik a javaslatba foglalt követeléseket. A május 3-i leveléből tudjuk, hogy Kölcsey még kevéssel a közgyűlés időpontja előtt is dolgozott az úrbéri vélemény átalakításán : talán a február 27-én elhatározott változtatásokat kellett ekkor végrehajtania. Ugyancsak május 8-án került sor a bányászati munkálat (Montanisticum) megvitatására. Ez a referátum teljes egészében Svaiczer Gábor nagybányai bányászati főfelügyelő és Kovács Sándor főjegyző munkája volt, Kölcseynek még a fogalmazáshoz sem volt köze.2 3 Jelentősége országos szempontból is nagy volt, hiszen alkalmat adott többek között arra, hogy a megyék támadást indítsanak a bécsi Kamara törvénytelen befolyása, a kincstár nemesfémmonopóliuma s a bányák kizsákmányolása ellen; Szatmárban különösen nagy volt a jelentősége a nagybányai bányavidék országos fontossága miatt. A szép, szakszerű véleményt a szatmári rendek vita nélkül elfogadták. Következett az adózásról szóló munkálat (Contributionale-Commissariaticum). Erről Kölcsey idézett levelében azt írja, hogy „nem sokat ér, egyes jegyzetekből áll". Az országos bizottság munkálata az állami és házi adó kivetésének, behajtásának és kezelésének, valamint a katonatartásnak az ésszerűbb, egyszerűbb, igazságosabb módozatait kívánta kidolgozni. Az országos ellenzéki mozgalom nem elégedett meg azzal, hogy csupán a parasztság adó- és katonatartási terheinek igazságosabb elosztását próbálja elérni. Ez a javaslat nyújtott alkalmat a reformmozgalom legjobbjainak arra, hogy a polgári reform egyik sarkkérdését, a közteherviselés elvét bedobják a vitatott kérdések közé. Több megyében sikerrel járt ez a kísérlet, s a háziadót részben vagy egészen hajlandó volt vállalni a nemesség. Szatmárban nem sikerült Kölcsey próbálkozása : a vitatást megelőző konferencián erre irányuló javaslatát a többség elutasította, s az országgyűlési napidíjaknak is csak a felét volt hajlandó a parasztság válláról levenni.24 Egyébként a referátum a 22 Kölcsey írja Bártfaynak id. máj. 12-i levelében: „Hálát adtak az adminisztrátornak, hogy írásomat nem közgyűlésen olvastatta föl; mert úgymondák, ha azt a nagykárolyi bíró hallotta volna, kész lett volna a revolutio. Ez fontos argumentum vala} ergo a munkának köz helyen leendő felolvasatása eltiltatott." 23 „Ebben én egy sort sem dolgoztam. Cons. Schweitzer és Kovács Sándor csinálták. Elfogadtatott." (Kölcsey Bártfaynak, máj. 12. i. h. 251. 1.) 24 Figyelmet érdemel, hogy a közgyűlés elé terjesztett és változtatás nélkül elfogadott szövegben már nem szerepel a háziadóra vonatkozó javaslat, s az országgyűlési költségeknek is csak a feléről történik már említés. Kölcsey tehát már a konferencia és a közgyűlés között átjavította a szöveget. Lehetséges azonban, hogy már a febr. 27-i
