Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
290 Β ART A ISTVÁN elébe szünetlenül emelkednek." A jobbágyok a törvény szavaiban visszakapják személyes szabadságunkat, a te. pedig az ősök példáján át int, hogy fontolóra kell venni „egyfelől az erkölcsiség tiszta kívánatait, másfelől a szoros kapcsolatot, mi a jobbágy állapot ja, s az ország virágzása vagy seny vedése köztt találtatik." Mióta a rendes katonaságot bevezették, az ország minden terhét a paraszt viseli, ,,s elnyomni ezt nem annyi e, mint az ország teherviselő]it, s velük együtt az országot meggyengíteni?. . . Mi lészen, ha az, kitől az erőnek és költségnek erednie kell, semmivé tétetik? Nem kell e altkor a hazának is egyenlő mértékben semmivé lennie? Nem fog e akkor a felhozott Törvény Czikkely értelme szerént átok feküdni a népen, melly maga magának elSScl âi sírt?" Mert az idézett törvény nem segített, de nem használtak a rákövetkezők sem. „Rab maradt a jobbágy gyermekeivel s unokáival együtt a telken, hol született; a szökevény parasztra törvény törvényre hozatott mind addig, míg a nevezetes nap fel nem virrada, mikor a negyedfél század olta elveszett parányi szabadság a múlt század utolsó felében elébb fejedelmi szó, utóbb az 1791. évi 35. T. Czikkely által ismét megadaték," Eddig a bevezetés, hogy a toll simán átmenjen a jobbágy szabad költözésének biztosítását tartalmazó első tc.-re. Az előzmények után ez természetes, de Kölcseynak ez kevés: szerinte ehhez még „a jobbágyteleknek mint a < közteherviselés alapjának a lehetségig jó karban tótelét eszközölni kell", és „a jobbágytelket mint az adózat alkotmányi fundussát a lehetségig tisztaságba kell tennünk", meg kell óvni jogi helyzetének megzavarásától, a csonkulástól, az elenyészéstől. Az elsőre „mostani körülményeink" közt nincs lehetőség. „Most az adózónak a maga parányi ingójin kívül tulajdona nincs. A telek neki nem tulajdona, hazánk sok részeiben még a nyomorult szalma fedél is, mi alatt hál, s még a vesszőből gányolt ólacska is, hol tehene nyomorog, a földesúré. Mi fogja őt ez idegen vagyonhoz állandóul kötni? Nem látjuk-e naponként példáit, hogy minekutánna telek földjét az elsoványodásig elélte, < s nyomorult viskóját feje felett elpusztúlni hagyta, búcsút mond és más telket keres, mit hasonlóképen kevés idő múltán elhagyjon? És lehet e csudálni? Megbecsülni és javítani azt, amit magunkénak nem tarthatunk, azt ami kézről kézre szabad kéj szerint vándorol, bizonyosan senki se fogja. S íme itt fekszik a nemzeti gazdálkodás elaljasodottságának egyik fő oka! Nincs itt segedelem, hanem ha az, amit az Országos Küldöttség a kéz alatti tc. 7.§-ában mond: a telkes gazdáknak szabad adást és vevést engedni, vagy inkább tulajdonosi just adni !" A másik célt, a jobbágytelkek csonkulását és majorsági földdé változtatását is megakadályozza a törvényjavaslat azáltal, hogy a földesúrnak nem engedi meg a telek haszonvételének megvásárlását , a jobbágytelken élő nemest pedig a telekkel járó terhek viselésére kötelezi. A tc. utolsó, országszerte vitatott §-ával kapcsolatban pedig Kölcseynek az az álláspontja, hogy az egy paraszt által megvásárolható telkek számát nem kell korlátozni.21 Az első tc.-hez fűzött megjegyzéseket olvasva nemcsak az irodalmi forma és a parasztsors iránti mély rokonszenv tűnik szembe, hanem az is, hogy Kölcsey is, mint sokan az országban, a jobbágytelek szabad adásvételét szinte azonosnak vette a paraszt tulajdonjogának elismerésével. Az irodalmi színvonal mindvégig megmarad, s Kölcsey előadásában az úrbéri törvényjavaslat 21 Az országos bizottság javaslata legfeljebb négy telek egy kézbe kerülését akarta engedélyezni, a bizottsági tagok egy jelentős csoportja azonban különvéleményben korlátlan vételi jogot kívánt a parasztnak biztosítani.
