Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 289 képpen a jogügyi munkálat V. része volt s csak soron kívül került megvitatásra. Maga a törvényjavaslat rendkívül nagy jelentőségű volt, mert biztosította volna a kereskedelmi ügyletekből származó követelések gyors behajthatóságát s a nemesek — egyelőre csak a nem ősi — birtokát is zálogként leköthetőnek, s ezzel a nemest is váltóképesnek kívánta nyilvánítani. Megszűnt volna ezzel az a tarthatatlan gyakorlat, hogy kereskedelmi ügyletekből származó követelések ügyében a magyar állampolgárok fölött az alsó-ausztriai kereskedelmi törvényszék ítélt. A megyékben általában élénken vitatták az országos bizottság tervezetét, különösen a nemes embert érintő pontokat; akadtak megyék, amelyek az ősi javak zálogként való lekötését is hajlandók lettek volna elfogadni, s ezzel készek lettek Volna rést ütni az ősiség intézményén. A szatmári bizottság munkája viszont kimerült abban, hogy Kölcsey rövid magyar kivonatot készített a hosszú latin tervezetből; a közgyűlés hallgatósága azonban még így sem értett semmit a nemesi fülek számára valóban idegen kereskedelmi jogi szövegből s rövid olvasás után változtatás nélkül elfogadták az országos bizottság javaslatát. Következett a döntő fontosságú úrbéri munkálat (Urbariale). Az országos küldöttség javaslata lényegében rögzítette a Mária Terézia-féle úrbór> rendezés által létrehozott állapotot a földesúr és jobbágya kapcsolatában, kiegészítve a II. József által bevezetett szabad költözés törvénybe iktatásával. Egyetlen lényeges kérdésben ment csak túl a javaslat az érvényben levő gyakorlaton : jogot kívánt adni a jobbágynak arra, hogy elköltözése esetén telkének haszonvételét (usufructuatio) szabadon eladhassa. Nem látszik jelentősnek ez az újítás, de valójában a szabad paraszti földtulajdon csírája rejlett benne, s a haladó erők is benne látták azt a kis rést, amelynek tágításával szétbomlaszthatják a feudális földtulajdon idejétmúlt rendszerét. Tucatnyi megye akadt, amely ehhez a ponthoz kapcsolta a paraszt bírhatási jogának > (ius proprietatis) kimondását, még több kívánta lehetővé tenni, hogy a paraszt egyszer s mindenkorra megválthassa magát és földjét a földesúri terhek alól. Lássuk, milyen álláspontot foglalt el Szatmár megye bizottsága. A szöveg, amely 1832. május 7-én délután szűkebb konferencia elé került, teljes egészében Kölcsey munkája volt,2 0 s címe szerint a bizottság február 27-i ülésében elfogadott elveket tartalmazta. ,,Αζ adózók, kiket most telken lakó jobbágyoknak hívunk, egykor rabszolgák valának. A rabszolgaság minden kétségen túl az emberiség legnagyobb szennyei közé tartozott." így kezdődik a helyenként költői szépségű fogalmazvány, hogy azután hosszú történeti bevezetésben kísérje tovább a részvétre méltó szántóvetőt az emberi megbecsülés felfelé vezető lépcsőin. Dózsa parasztháborúja újabb visszazuhanást okoz. „Hogy Dózsa követőji méltók valának büntetésre, ki tagadja azt? Ellenben ki merné állítani, liogy a jelenkor bűneiért a meg nem született jövendőnek kelljen bűnhődni?" Újabb állomás: az 1547 : 26. tc. „lelket rázó kifejezésekkel kiáltja ki, hogy Isten haragja fekszik a terhes bűnt elkövetett nemzeten, s semmi nem ártott úgy a hajdan virágzó Magyarországnak, mint a jobbágyok elnyomatása, kiknek kiáltásaik Isten 20 Kölcsey a novemberi megbízás alapján (1. előbb) megfogalmazta a maga véleményét; kérdéses, hogy mennyiben működött együtt az úrbéri albizottság korábban kijelölt tagjaival, Károlyival és Geötz alispánnal. Fogalmazványát a bizottság febr. 27-én — Kölcsey távollétében — megvitatta, ós nyilván változtatásokat határozott el benne, mert Kölcsey még kevéssel a májusi közgyűlés előtt is az úrbéri munkálaton dolgozott. (Vö. Bártfayhoz máj. 3-án írt levelével, i. h. 247. 1.) 6 Századok
