Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
286 Β ART A ISTVÁN által hivatalos véleményként felküldött szöveget, s levonni a belőle adódó következtetéseket. A vizsgálat sorrendjét illetően kövessük azt az egymásutánt, ahogyan Kölcseyék munkája a megyegyűlés elé került. „Legelőször is felolvasám a bevezetést — írja említett május 12-i levelében Kölcsey —, miben a vizsgálatban^ szemmel tartott elvek fejtetnek ki. Azt mondák, hogy nem kell megvallanunk hibáinkat, hogy kár volt említeni e szavakat : hitel, s végre hogy bevezetéseket írni a küldöttségnek jusa nem volt. Ergo a bevezetés félre vettetett." A továbbiakból pedig kiderül, hogy hiába szerették volna Köloeeyék az eredeti szöveget meghagyni és a közgyűlés változtatásait külön jegyzőkönyvben mellékelni hozzá: a rendek nem engedtek, ,,s elvégezték a küldöttségi munkát a levéltárba fel nem venni, hanem csak úgy, mint a közgyűlés igazítani fogja". Azt jelentette ez a határozat, hogy Kölcseyék eredeti gondolatai, a maradiak által kifogásolt és törölt javaslatok nyomtalanul elvesznek az utókor számára. Ilyenformán a kifogásolt és egészében elvetett bevezetést is hiába keressük a szatmári vélemények sorában? Különösképpen nem, mert a Kölcsey által feldolgozott, öt részből álló jpgügyi munkálat élén, a törvényszékek újjáalakításáról (de coordinatione fororum) szóló első rész bevezetéseként megtaláljuk Kölcsey gyönyörű elvi fejtegetéseit, amelyek félreérthetetlenül az egész reformmunkálat, s nem csupán a jogügyi reform irányelveivel kapcsolatos nézeteket juttatnak kifejezésre. Ε fejtegetések kiindulásaként Kölcsey rögtön az egész reformmunkálat alapvető ellentmondására tapint rá: arra, hogy reformálni akarnak, de „ezer esztendős alkotványunkat s a szokás által megszentelt jussokat és privilégiumokat tisztelni kell". Konzervatív reform, fából vaskarika: ezt bizonyítja be kimondatlanul is Kölcsey bevezetése. „Csak két eset lehetséges : vagy múlni kell polgári alkotványunknak,15 vagy maradni." Az elsőről nem lehet szó; nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy „arisztokraták1 6 csinálták az alkotványt következőleg privilégiumok és születésen függő néposztályzatok elkerülhetetlenek valának. Most tehát vagy egy minden eddig fennállókat lerontódemokratiai princípiumot kellene felhozni, vagy előre szükség abban egyezni meg, hogy a törvény és törvényszolgáltatás kötelező ereje a néposztályzatokhoz képest bizonyos külömbözést szenvedjen, s itt és ott bizonyos, valóságos, vagy csak tetsző következetlenségek és fogyatkozások alávettessék." Az adott magyar viszonyok között kompromisszumra kényszerül a reformer, ez az értelme Kölcsey további fejtegetéseinek is. A hibák és fogyatkozások viszonyaink miatt nem mindig orvosolhatók, arra van tehát szükség, hogy „kritikai buzgóságunkat csillapítsuk, s ott, hol a legfőbb jót elérni, lehetetlen, a kisebb jóban, s ollykor több hibás között a kevésbé hibásban nyugodjunk meg". Pedig törvényeink tele vannak hibákkal. Példát erre Kölcsey Széchenyitől kölcsönöz (a hitelről szóló, s a rendektől annyira kifogásolt példa egyben anyagában is : O. L. Kanc. vegyes iratok, Reflexiones Cornitatuum ad Elaborata Deputationalia. (Ebben Szatmár megye véleményei közül csak az úrbéri van meg.) A továbbiakban fejtegetéseink a Nádori lt.-ban levő példány szövegén alapulnak. 15 Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Kossuthék előtti kor irodalmában a „polgári alkotmány" fogalma mindig a rendi, feudális alkotmányt jelenti ; ezt kutatóink sok esetben nem veszik figyelembe, és messzemenő következtetéseket fűznek a „polgári* jelzőhöz. 16 Az „arisztokrata" fogalmat a kor politikai írásai egyszerűen a kiváltságos rétegek összességére értrk, nem pedig a mai értelemben vett arisztokráciára ; ezt is gyakran félreértik a kutatók.
