Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 287 bizonyíték arra, hogy valóban a Kölcsey levelében említett bevezetéssel van dolgunk), s az adósságról szóló törvényeket s peres eljárást említi. „Van-e hazánkban hitelező, kinek tőkéji ne a legnagyobb bizonytalanságnak és veszedelemnek lennének kitéve, mihelyt adósai tartozásaiknak eleget tenni nem akarnak? Magában értetik, mennyire szükséges e részben a javító változtatás, s egy javító változtatás nélkül mennyire kelljen nemcsak a nemzeti közhitelnek, hanem az erkölcsiségnek is romlania?" Mértéket kell persze tartani — mondatja KölGseyvel az indokolt óvatosság —, az országos munkálatokat nem „egyedül kritikázni akaró lélekkel" kell vizsgálni, nem szabad romboló szándékkal közeledni alkotmányunkhoz, mert azáltal „elkerülhetetlenül zavaros időket készítenénk magunknak, mellyektől a közelebb múlt, s Európára nézve olly temérdek szerencsétlenséget szült ötven év alatt a kedvezőbb gondviselés bennünket megőrzött".17 Nem kell persze az országos munkálatot változtatás nélkül elfogadni, de nem is kell eleve rontó szándékkal közeledni hozzá „Az a vizsgáló, ki nem rontani, hanem építeni akar, csak ott fog változást óhajtani, hol a nélkül a már előre feladott épület eldöntetvén, egy egészen más az ő gondolatja szerént készíttessék, s különösen nem akkor, midőn hely, idő, materiálék s a birtokos gondolkodás módja csak bizonyos feltételek a kitt teszik az építést lehetségessé." íme, ez lényegében Kölcsey bevezetése az országos reformmunkálatok szatmári bírálatához. Az óvatos megfogalmazás mögül minduntalan előcsillan a szerző rokonszenve az alaposabb reform iránt, megelégedne azonban azzal, hogy a legszükségesebb javítások elvét el tudná fogadtatni a közgyűléssel. Az operátumok körül azonban már hónapok óta fokozott ellenséges agitáció folyt Szatmárban, s a jól megszervezett reformellenes tábor már az első ütközetben győzött a szétzilált, vezetőiktől megfosztott reformerekkel szemben.. A bevezetés elbukott, a közgyűlés még a nyomát is ki akarta törölni az iratokból. S máris szembenállunk az első ellentmondással: hogyan került be mégis a nádornak megküldött hivatalos példányba? —- A közgyűlés elé ezek után a kereskedelmi munkálat (Commerciale Operatarn) került elsőnek. Ε munkálat jelentőségének helyes értékeléséhez tudnunk kell, hogy nevén messze túlmenően tartalmazta mindazokat a problémákat, amelyek a nemzetgazdaság körébe vágtak. Foglalkozott a külső és belső kereskedéssel és vámokkal, az iparfejlesztéssel, a mezőgazdaság fejlesztésének problémáival, a telepítésekkel, a szárazföldi és vízi közlekedéssel, a nagy beruházások alapjául létesítendő közpénztárral (fundus publicus) stb. S tudnunk kell azt is, hogy az országos bizottságok között a kereskedelmi bizottság volt viszonylag a leghaladóbb, tagjai között a közgazdaságilag művelt fiumei kormányzó Ürményi Ferenc, Dessewffy József, Radvánszky Antal, Wenckheim József mellett nagykereskedők és polgári szakemberek voltak. S aaii a legfontosabb, ehhez a munkálathoz kapcsolódtak a válságban élő magyar birtokos rétegek legforróbb reményei: az osztrák kizsákmányoló gazdaságpolitika megszüntetése, a szabadkereskedelem vagy legalább a viszonosság bevezetése s a belső iparfejlődés és forgalom némely akadályainak elhárítása lett volna az a csodaszer számukra, amely a birtokost gazdaggá, a parasztot jómódúvá és elégedetté teszi, s megszünteti, vagy legalábbis elodázza a gyökeres társadalmi reform szükségességét. A bizottság a sokévtizedes nemzeti 17 Kölcsey bevezetése még az 1831. nyári parasztfelkelés előtt készült; bizottsági megvitatása a keltezés szerinl már június 3-án megtörtént.
