Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 285 Mindaz, amit a fentiekben az operátumok szatmári megvitatásáról és Kölosey azzal kapcsolatos szerepéről elmondtunk, lényegében olvasható a többször idézett Kölcsey-életrajzokban is. Amivel többet mondtunk, az a tények időrendi és logikai egymásutánjának pontosabb megállapítása, főként •azonban annak a ténynek a hangsúlyozása — az eínlitett életrajzokkal szemben —, hogy Kölcsey szerepe távolról sem volt olyan kizárólagos a vélemények elkészítésében, mint amilyennek azt különösen Szaudcr állítja.1 3 Kölcseynek kilenc operátum közül csak egyet, a jogügyit kellett referálnia, — igaz hogy ez terjedelemben a legnagyobb volt, s Kölcsey referátuma is terjedelmesebbre sikerült, mint a többi nyolc munkálaté együttvéve. Kölcsey 1831 novemberóig csak ezen az egy operátumon dolgozott, s csak ekkor kapta azt a feladatot, hogy a többi albizottság javaslatait az övéhez hasonló formába öntse. Ezt el is · végezte a következő hónapok alatt, s a közgyűlési vitákon kiderült — látni fogjuk —, hogy éppen a vélemények fogalmazásában rejlett a legtöbb veszedelmes gondolat. Ami a munkálatok bírálatában haladó volt, az egyébként az ellenzéki vezető csoport közös nézeteit képviselte, nem kétséges azonban, hogy — különösen Wesselényi és Károlyi távollétében s az ellenzék egyes tagjainak megingása következtében — az utolsó szakaszban e nézetek védelme szinte teljesen Kölcseyre hárult. Nem lenne azonban indokolt az operátumok kérdésébe való beereszkedés, ha csak ennyivel tudnánk kiegészíteni azt, amit erről a kérdésről a Kölcseykutatás eddig feltárt. Van azonban ennek a kutatásnak egy további nagy fogyatékossága is : az, hogy Kölcsey munkájának magasztalása közben meg sem kísérli megmutatni, hogy mi az az új, haladó tartalom, amivel Kölcsey és társai az operátumok bírálata során az ellenzék fegyvertárát, az ellenzéki ideológiát gazdagították. Pontosabban szólva, nem tudjuk meg ezekből a munkákból sem azt, hogy milyen reformgondolatokat tartalmazott a szatmári módosító javaslat, sem azt, hogy a többi megyék javaslataival összevetve, országos viszonylatban milyen szintet képvisel. Magyarán, a Kölcsey-kó.rdóssel foglalkozók közül senki nem vette magának a fáradságot, hogy magukat a javaslatokat is megvizsgálta volna. Pedig a javaslatok tanulmányozása jónéhány problémát vet fel, s az egész kérdést jóval bonyolultabbá teszi, mint amilyennek az az eddigi egyedüli forrás, Kölcsey ráhány levele alapján látszik. Szatmár megye bizottságának az országos bizottság operátumára tett észrevételeit nyilván elsősorban a megyei levéltárban kereshették volna azok, akik régebben a politikus Kölcsey pályáját kutatták. Ez a lelőhely számunkra most nem hozzáférhető. Megvannak azonban szerencsére az észrevételek a nádor levéltárában is, ahová számos megye — sajnos nem valamennyi — megküldte a maga véleményeit hiteles másolatban, vagy amelyek ki tudták nyomtatni, nyomtatásban.1 4 így módunkban van megvizsgálni a Szatmár megye máj. 28-án: „Felolvastattak az Országos Küldöttségnek a törvényszékek elrendeltetéséről és a zászlóaljakról készült munkálatára a megyei küldöttség által tett észrevételek: megvizsgáltatva és némi részben megváltoztatva a megyei levéltárba tétetni rendeltettek." (Uo. 1405. sz.) A nov. 5-i megvitatásról nincs bejegyzés a jegyzőkönyvben. 13 „...A bányászati szakot kivéve, minden szakban neki kellett kidolgoznia a javaslatokat" — írja Szauder (i. m. 152. 1.), s egész előadását erre a megállapításra alapozza. 14 O. L. Nádori lt. Praeparatoria ad diaetam 1832. XVI. (Szatmár megye véleménye ezen belül a 13. sz. alatt.) Hasonló, de ugyancsak liiányos sorozat van a Kancellária
