Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
272 Β ART A ISTVÁN vonulásra készülődő főjegyző mellett egyre inkább a rangban utána következő első aljegyzőre hárult a jegyzői kart illető tennivalók zöme. Emellett bizottságokban kell szerepelnie,9 a megyei törvényszéken jegyzó'sködnie stb. Kölcsey bizottsági szerepléséről szólva szándékosan nem említjük itt a megyeszékhely áttételéről tanácskozó bizottságban való állítólagos részvételét, holott e tevékenységével kapcsolatban két beszédét is közli összes műveinek többször idézett első kiadása.1 0 Az ügy maga nem volt jelentéktelen. Az 1829. december 9-i közgyűlésen merült fel a javaslat, hogy a megye székhelyét tegyék át Nagykárolyból Szatmárnémetibe. Az áttételt Szatmárnémeti központibb fekvése indokolta, de mint annyi más ügy, ez is magán viselte a haladó és konzervatív erők erősödő küzdelmének jeleit. A javaslat a konzervatívoktól származott, s burkolt célja az lehetett, hogy megnehezítse a Nagykárolyban lakó, a Károlyi birtokoktól függő nagyszámú nemesnek a megyegyűléseken való rendszeres részvételét. A közgyűlés hosszas viták után egy 34 tagú bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására és javaslat tételére. Kölcsey azonban ennek a bizottságnak nem volt tagja,11 s nincs nyoma annak sem, hogy később pótlólag bekerült volna a bizottságba! Újból felmerül tehát a probléma, hogy az e tárgyban mondott két beszédet Kölcsey írta és mondta-e el. Az állítólag küldöttségben elmondott beszédet aligha mondhatta el. Talán Kendének írta, aki tagja volt a bizottságnak.12 A másikat elvben elmondhatta Kölcsey az 1830. január 18-i közgyűlésben, amikor a bizottság javaslatát hosszan és hevesen vitatták. Ennek a feltevésnek azonban saját vallomása mond ellent. Szemeréhez írt, 1833. március 20-i önéletrajzi levelében ezt írja : ,,. . . Én soha nem beszéltem közhelyen, csak mint jegyző és követ."1 3 Ez a beszéd pedig nem folyt jegyzői funkciójából, valószínű, hogy ez is Kende számára készült. Stilárisan eléggé közömbös a két szöveg, tartalmilag rokon, mindkettő békítő álláspontot foglal el a két irányzat heves harcában. A közgyűlésben egyébként az átköltözést pártolók győztek —- a kényelmi szempont az ellenzékiek között is sok hívet szerzett a javaslatnak —, s a határozatot felterjesztették a Helytartótanácshoz jóváhagyás végett.14 Az átköltözés azonban mégsem valósult meg; a Helytartótanács ugyanis a jóváhagyás előtt annak bizonyítását kívánta, hogy az átköltözés valóban az adózó nép érdekeit szolgálja. Közben sok ellentmondás is futott be, s ezért a megye az újabb megvitatást egyre halogatta, mígnem az ügy magától lekerült a napirendről.15 A megyei közvélemény figyelmét az óv közepére már az országos politika kérdései vonták magukra. A júliusi párizsi forradalom légkörében megnőtt a jelentősége a közelgő országgyűlésnek, amelyet a király szeptember 8-ára 9 Kölcsey 1829 folyamán tagja a hadi- és házipénztár állapotát vizsgáló bizottságnak (Jegyzőkönyv 1829. 3785. sz.), a levéltárat megvizsgáló bizottságnak (uo. 3791. sz.), 1830-ban a magyar nyelv fokozottabb terjesztésének lehetőségeit kidolgozó bizottságnak (uo. 1830. 3018. sz.) stb. 10 1. m. 8. s köv. 1. 11 Jegyzőkönyv 1829. 3456. sz. 12 A sorrendet szándékosan változtatjuk meg. A kérdés küldöttségi megvizsgálása ugyanis megelőzte a közgyűlési vitát. A közgyűlési vitákra való utalás a küldöttségi beszédben még a kérdés első, dec. 9-i vitáira vonatkozik. Kölcsey Kendéhez írt 1830. febr. 7-i levele közösen kigondolt tervről beszél ebben az ügyben : „Nem ezen szellemben gondoltuk mi a mi plánumunkat." (Minden munkái 3. bőv. kiad. X. köt. 74. 1.) 13 Minden munkái 3. bőv. kiad. IX. köt. 396. 1. 14 Jegyzőkönyv 1830. 1. sz. 15 Uo. 7., 8., 849., 893. sz.
