Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
264 Β ART A ISTVÁN Néhány héttel később pedig György-napi köszöntő verset kívánt tőle Kende, amit Kölcsey már csak azzal a fenntartással készített el, hogy a legközelebbi hasonló kérés teljesítését meg fogja tagadni.3 8 Júniusban pedig ugyancsak Kende számára elkészíti a szatmári ellenzék nevében Károlyi Györgyhöz intézett felkérést, hogy a közelgő tisztújításon vegyen részt és támogassa az ellenzéket.3 9 Formailag végső soron Kölcsey alkotásának tekinthetjük tehát a szatmári adózó népről szóló iratot, s a látszólag Kölcsey szerzősége ellen szóló érveket is megmagyarázhatjuk a keletkezés sajátos körülményeivel : a stílusból hiányzó érzelmi emelkedettséget a referátum-jelleggel, az idegen kifejezések gyakori használatát és kételyeket ébresztő utolsó bekezdést pedig Kende tényleges közreműködésével. Ennek ellenére sem természetes azonban, hogy ez az írásmű bekerült Kölcsey összes művei közé. Csak kevéssé valószínű, hogy folyton készülő, de életében meg nem valósult gyűjteményes munkái részére maga adta volna át azt a szerkesztő Szemere Pálnak.40 Nehezen tételezhető ugyanis fel, hogy az ország színe előtt a magáénak vallotta volna azt a jelentést, amelyet Kende a megye színe előtt mint a sajátját olvasott fel s ilyenként is került be a megye irattárába, A legjobb baráttal szemben Kölcsey ezt aligha tette volna meg, mint ahogy az 1827-i beszédet is névtelenül akarta megjelentetni, s elállt szándékától, amikor Kende a maga neve alatt kinyomatta a Kölcsey által írt beszédet. De ha mégis megtette volna, akkor aligha írt volna 1830-as évszámot a kéziratra, amely — ő tudta legjobban — 1829-ben készült. Jogosultabb az a feltevés, hogy az irat Kölcsey halála után a hagyatékából kerülhetett Szemere kezére; 41 ez a feltevés egyben magyarázat lehet a téves évszámra is. Helye van-e tehát az adózó népről szóló beszédnek továbbra is Kölcsey alkotásai sorában? Erre a kérdésre az elmondottak után — ha némi fenntartással is — igennel válaszolunk, és ez a válasz vonatkozhat azokra az egyéb írásművekre is, amelyek — mint vizsgálódásunk kiderítette — ugyancsak „megrendelésre" készültek s a nyilvánosság előtt mások hivalkodtak velük. A fenntartás általában a megrendelésre készült munkákra vonatkozik. Ha egy 38 Vö. ápr. 20-i levelével, uo. X. köt. 66. 1., a verset I. köt. 200. 1. 39 A felszólítás Kölcsey jún. 20-i leveléhez van mellékelve. (Ld. uo. X. köt. 68. s köv. 1.) 40 1 8 3 2. szept. 10-én kötött Kölcsey szerződést Hartleben könyvkiadóval összes műveinek öt kötetben történő kiadására ; a sorozatban a 2. kötet tartalmazta volna Kölcsey beszédeit. (A szerződést ld. Minden munkái 3. bőv. kiad. IX. 478. s köv. 1.) Ettől kezdve Kölcsey és Szemere levelezése tele van a készülő sorozatra, főként a 2. kötetre történő utalásokkal. A valóban meglevő beszéd kevés, Kölcsey folyamatosan megküldi országgyűlési beszédeit is Szemerének, sőt fiktív beszédeket is ír és arra is gondol, hogy az 1828/30-i országos bizottság munkálatairól írt véleményeiből is beiktat a kötetbe néhány szép részletet. (Uo. 374. 1.) A levelezésben több ismert beszédre is történik utalás, az általunk vizsgált beszédre azonban nem. A kötet anyaga már csaknem együtt volt, amikor Hartleben — a határidő elmulasztásának ürügyével, valójában üzleti okokból —· 1834 júniusában felmondta a szerződést. Kölcsey ekkor a kéziratot vissza is kapta Szemerétől s az halálakor csekei hagyatékában volt. (Leveleit ld. uo. a IX. kötetben folyamatosan.) 41 Ennek az esetnek a valószínűsége elég nagy. Kölcsey Antónia naplójában ugyanis Kölcsey halálát követően 1838. okt. 17-i dátummal ez olvasható: „Minden vagyon Ádámné néninek és fiának hagyatott... A kéziratokat legalább óhajtanok családi kincskép tekinteni. Heckenast könyvárus kéri a munkákat, megvenni akarja. Szemere Pál pedig minden leveleit az átszenderültnek, mivel δ akarja életét Imi." (Közli Kincs Elek : Kölcsey a közéletben. Szombathely, 1931. c. művében.)
