Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 255 vonalat képvisel, bár szerkesztői között a régi barát, Szemere Pál mellett ott van Szalay László és Eötvös József is. A korszak történetkutatása azonban még nem ismerte a forrásközlés később kialakult precíz szabályait, a kiadók pedig a kiadásra kiszemelt darabokkal kapcsolatban a forráskritika akkor már ismert és gyakorolt szabályait sem alkalmazták. így történt, hogy a VI. kötetben kiadott megyei beszédek — az általunk tárgyalt évek elsőrangú forrásai — szinte a levegőben lógnak : nemcsak történeti körülményeik ismertetése hiányzik, hanem még keletkezésük időpontja is legtöbbször csak évnyi pontossággal van megadva, sok esetben ez is rosszul. Hasonló hibák előfordulnak az országgyűlési beszédekkel kapcsolatban is, holott ezek esetében már az ellenőrzés és az időbeli meghatározás az országgyűlési iratanyag ismeretében könnyű lett volna. A történeti kutatás egy évszázad alatt nem tartotta szükségesnek, hogy ezeket a hiányosságokat pótolja, s így adódik, hogy Kölcsey megyei politizálásának tényei még a legutolsó monográfiában is homályosak, pontatlanok. Az elmondottak bizonyítására tekintsük át a továbbiakban Kölcsey megyei beszédeit. A beszédek első kiadása nyomán valamennyi kiadásban — az 1951-i szemelvényes kiadást kivéve — Kölcsey megyei szereplésének első dokumentumaként egy 1827. évi -— közelebbi kelet nélküli — beszéd szerepel, amelyet Kölcsey állítólag az 1825—27-i országgyűlés követeinek hazatértekor mondott el.7 A beszéd formailag igen szép, az olvasó a stíluskritika fortélyainak különösebb alkalmazása nélkül is felismerheti benne Kölcsey csiszolt, igényes, emelkedett írásmódját.8 Ha azonban az olvasó egyben történetkutató is, akkor egy-két zavaró mozzanatra is figyelmessé lesz. Ismeri a régi szokást, hogy a hazatérő követeket a megyei tisztikar valamelyik kiemelkedő tagja szokta üdvözölni, látja a beszéd szövegéből is, hogy megyei tisztviselő szájából hangzik, viszont tudja azt is, hogy Kölcsey 1829 nyara előtt nem tagja a megyei tisztikarnak, s ismeri Kölcsey nyilatkozatait is arról, hogy 1829 előtt nem szerepelt a megye életében.9 Még inkább gondolkodóba ejti a beszéd tartalma : ez az ősi alkotmányt idealizáló, az országgyűlésen felmerült újító gondolatokat elutasító, a megye nemesi önkormányzatát idillikusán ábrázoló beszéd nem származhat attól a Ivölcseytől, aki már egy évvel korábban világosan látta és kimondta, hogy a magyar nemesség gyűlései -— országgyűlés és megyegyűlés — „egyik osztály kirekesztő tulajdona, hol az a lehetségig gyéren jelen meg".1 0 Mi hát az ellentmondás megoldása? Szatmár vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei útbaigazítanak bennünket. A hazatért követeket elszámoltató 1827. október 1-i közgyűlés jegyzőkönyvében ugyanis lakosságnak „sokkal több mint a fele csak zselléres lakos!" Ez az értelmetlen mondat végigment valamennyi kiadáson egészen az 1951-es szeír elvényes kiadásig. (A helyes szöveg : zsellér és lakó. A lakó elnevezésen az ország legtöbb részében a házatlan, más házában lakó zsellért, az alzsellért értették.) 'Szatmár m. az 1825-i országgyűlésre Isaák Sámuel alispánt és az ifjabb Vécsey Miklós bárót küldte Pozsonyba. Isaák később lemondott és Botka Lajos főszolgabíró lett az utóda, Vécsey lemondása után pedig Kováts Sándor főjegyző lett a második követ. 8 L. Kölcsey Ferenc minden munkái, 1. kiad. VI. köt. 1. s köv. 1. ' „En soha nem beszéltem közhelyen, csak mint jegyző és követ. .." „Én mindaddig, míg 1829-ben B. Vécsey installációján megjelentem, s kevés hónapok múlva hivatalba léptem, egész életemben csak egyszer voltam Szatmár vármegye gyűlésén.. (Életrajzi levelei Szemere Pálhoz, 1833. márc. 20., ápr. 12. Minden munkái 3. bőv. kiadás IX. köt. 356—410. 1.) 10 Minden munkái, 2. bőv. kiad. I. 158. 1.
