Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
256 Β ART A ISTVÁN azt találjuk, hogy Vécsey Miklós báró főispán megnyitó szavai után Kende Zsigmond első aljegyző üdvözölte a követeket. Az üdvözlő beszéd szokás szerint teljes egészében be van iktatva a jegyzőkönyvbe, s szövege — néhány jelentéktelen eltéréssel — szószerint azonos a Kölcseynek tulajdonított beszéd szövegével.11 Bizonyos tehát, hogy a beszédet Kende mondta el, a kérdés csupán az: ki írta ? Ha a beszéd formai szépségét nézzük, úgy további bizonyítás nélkül is elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy a beszéd formába öntője Kölcsey volt. Ennél többet azonban nem, a beszéd tartalma messze áll Kölcsey ekkori felfogásától. A történész így eljut a maga bizonyító eszközeivel a valószínig megoldásig; a feltevést azonban bizonyossággá érleli a legilletékesebb tanú, maga Kölcsey, amikor 1827. szeptember 27-i levelében ezt írja Szemere Pálnak : „Itt veszesz. . . egy vármegyei beszédet, melyet (köztünk maradjon) Kende Zsiga számára írtam. Ha méltónak leled, a többiek sorába felveheted, név nélkül." November 1-én pedig azt írja, hogy „az octoberi beszéd ki van nyomtatva Kende Zsigmond neve alatt" s kérdi, megkapta-e a Kende által felküldött nyomtatott példányt.12 A fiatal Kende Zsigmondot — családja a Kölcseyével egyazon ősi ágból származott s évszázadok óta jelentős szerepet játszott Szatmár megye életében — a laza rokoni szálaknál sokkal erősebb, meleg barátság fűzte Kölcseyhez s nyilván ez bátorította fel arra, hogy első jelentős megyei fellépése alkalmával a bizalmas barátot, az ekkor már országos hírű írót megkérje az ünnepi alkalomhoz illő — talán általa papírra is vetett — szokványos gondolatok kicsiszolására, formába öntésére. így keletkezett ez a beszéd, s így azt nem vitathatjuk, hogy joggal foglal-e helyet Kölcsey szellemi örökségének leltárában. Közlése, vagy a reá való hivatkozás azonban semmi esetre sem történhet meg keletkezése körülményeinek ismertetése nélkül, s értékét is az elmondottak figyelembe vételével kell megállapítani.13 Lapozzunk tovább a Kölcsey politikai beszédeit tartalmazó első kiadású kötetben. A második beszéd címe : Beiktatáskor, dátuma sajtóhibával : Márt. 15. 1820., az évszámot a későbbi kiadások 1830-ra javítják. A tartalmából kiderül, hogy a főispáni helytartó beiktatása alkalmából mondták el. Az első hiba tehát már a dátumban felbukkan, hiszen Szatmárban nem 1830. március 15-én, hanem 1829. március 16-án volt főispáni helytartói beiktatás. Az öreg Vécsey Miklós báró főispánt ugyanis januárban ismételt kérésére felmentették, s helyébe -— az egyre sűrűbben alkalmazott kormányzati fogásként csak helyettesnek, adminisztrátornak — hasonló novű fiát nevezték ki. A beiktatásra a március 16-i fényes közgyűlésen került sor. A kétely azonban ismét felmerül : hogyan üdvözölhette a beiktatandó főmóltóságot Kölcsey, aki nem tagja a megyei tisztikarnak? A megyegyűlési jegyzőkönyv ismét igazolja a kételyt: az üdvözlő beszédet a megye főjegyzője, berencei Kovács Sándor — a később ismertté vált széchenyista reformer, majd békepárti Kovács Lajos apja — 11 Szatmár megye közgyűlésének jegyzőkönyve 1827. év, 3057. sz. 12 Minden munkái, 3. kiad. IX. köt. 340., 342. 1. 13 Janesó B. volt az egyetlen Kölcsey életrajzírói közül, aki kutatott Szatmár megye levéltárában is, a két beszéd azonossága azonban elkerülte figyelmét, és Kölcsey beszédeként elemzi a kiadásokban szereplő szöveget, nem alap nélkül következtetve belőle írója reformellenességére (i. m. 244. 1.). Szauder — ugyancsak Kölcsey művének tartva a szöveget — igyekszik benne olyan mozzanatokat felfedezni, amelyek túlmutatnak a „némileg még a nemességhez simuló" beszéd egészének szemléletén (i. m. 157. 1.). Ε sikertelen törekvése annál ellentmondóbb, mert éppen az ő szép és igaz elemzéseiből tudjuk, hogy mennyire túljutott már Kölcsey ebben az időben a beszédet jellemző konzervatív-rendi felfogáson.
