Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
254 Β ART A ISTVÁN képe halvány, elmosódott, s terjedelemben, adatbőségben és értékelésben nem meríti ki a források által nyújtott lehetőségeket. S az elmulasztott történeti kutatások mellett gondolnunk kell arra is, hogy mennyire hasznos lenne a két rokon tudományág szempontjából, ha művelőik egymás munkáit nemcsak megjelenésük után olvasnák, hanem már a tervezésben, a kutatásban, feldolgozás közben és az elkészült munka megvitatása során is kölcsönösen támogatnák egymást. Ez a kívánság gyakorta elhangzott már, azonban csak részleges eredményekre vezetett, s a történészek és irodalomtörténészek szervezettebb együttműködése mindmáig nem valósult meg. Az elmondottak és tanulmányunk címe után az olvasó könnyen azt gondolhatná, hogy a továbbiakban Szauder József könyvének történész szempontból való bírálatát kapja majd. Erről azonban nincs szó. Szaucler kitűnő munkája történeti szempontból annyit nyújt, amennyit a történészek előmunkálatai lehetővé tettek: elméletileg szilárdan a Révai József kifejtette koncepción nyugszik, amelyet a történészek is alapvetőnek fogadtak el, s nagy vonásokban kielégítő képe mind a kornak, mind Kölcsey politikai pályájának. A politikai reformer Kölcseyről szóló fejezetek olvasása és a rájuk való hivatkozás inkább csak alkalom arra, hogy Kölcsey pályájának egy rövid szakaszára, a politikai fellépésétől az 1832—36-i országgyűlésre való elindulásáig terjedő időszakra korlátozva megpróbáljuk némileg pótolni azt, amivel a történészek a Kölcsey-kutatásban az irodalomtörténészek mögött elmaradtak. Ez a célkitűzés meghatározza egyben dolgozatunk jellegét is. Nem összefüggő gondolatsor zárt egységben való kifejtéséről lesz szó az alábbiakban, hanem a Kölcsey-kórdés alapjául szolgáló források egynémelyikének kritikai vizsgálatáról, kisebb hibák vagy tévedések kiigazításáról, eddig ismeretlen mozzanatok beiktatásáról, homályos részletek világosabbá tételéről. Mindez együttvéve hozzásegít ahhoz, hogy többet tudjunk Kölcseynek politikussá válásáról s tisztábban lássuk életének azt az időszakát, amikor az útravalót gyűjti, hogy az országgyűlésre menve, elfoglalja helyét az emberiség és a haza javáért küzdők első sorában II Kölcsey politikai pályájának ábrázolása egy évszázad óta kevés változással azokon a forrásokon alapul, amelyeket baráti köre a halálát követő évtized folyamán bocsátott közre. A Kölcsey „minden munkáit" felölelő hat kis kötetben a második tartalmaz néhány korai, politikai tárgyúnak tekinthető fiktív (Mohács, Magyar játékszín), vagy a közfelfogás szerint valóban elmondott (Ferenc király uralkodásának 40. évi ünnepe) beszédet, a hatodik pedig országgyűlési és megyei beszédeit. Ez a forrásanyag a Toldy Ferenc által sajtó alá rendezett nyolckötetes új kiadásban, majd az 1886—87-ben megjelent 3. bővített kiadásban mennyiségileg jelentékenyen bővült ugyan — főleg Kölcsey levelezésével —, szakszerűség szempontjából azonban nem haladta meg az első kiadást. A korábbi teljes és szemelvényes kiadások pedig egyszerű újranyomásai az első három kiadásnak, olyannyira, hogy sok esetben még az első kiadásnak a sajtóhibái és elírásai is megtalálhatók a későbbi kiadásokban is.6 Pedig az első kiadás szakszerűség szempontjából rendkívül alacsony szín-6 Egy feltűnő, bár nem egyedülálló példa: Az 1. kiadás VI. kötetében, az adózó nép állapotáról szóló irat szövegében olvassuk, hogy Szatmár megyében a földmívelő
