Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Várady Sternberg János: Ukraincev; Péter cár követe Magyarországon 1708-ban 233
UKRAINCEV, PÉTER CÁR KÖVETE MAGYARORSZÁGON 1708-BAN 247 köszönetét nyilvánítja a maga, az egész királyság és a rendek nevében a követküldésért „és kölcsönösen mindenféleképpen legőszintébb jóakaratát ígéri". A válasz hangsúlyozza a magyarok béketörekvéseit és hogy a szabadságharc vezetői „semmit el nem mulasztanak, hogy véget vessenek a keresztyén vér további ontásának". Elfogadják a felséges cár békeajánlatát, de ugyanakkor ragaszkodnak az angol és a holland kezességhez is. A békepontokra vonatkozólag megismétlődnek azok az érvek, amelyek a korábbi megbeszélések folyamán is szóba kerültek (a szenátusi határozat szükségességére vonatkozólag). A válaszirat kifejezésre juttatja, hogy „a felséges fejedelem és a szövetkezett rendek vezére, a királyság jogainak biztosítására törekedvén, melyeket a királyok esküvel erősítettek meg, tisztességesen folytatandja a megbeszéléseket és semmit nem mulaszt el, hogy. . . megkötve lássa a békét az egész keresztyénség üdvére".7 8 Ε válasszal egyidőben Ukraincevnek átnyújtottak egy okmányt a „magas cári minisztériumhoz" intéztetett emlékirat formájában.79 Ez az irat öt pontban foglalja össze a magyar békefeltételeket, melyek nem egészen azonosak a fentemlített tíz ponttal. Az első pont a külföldi kezeskedés feltótlen szükségességét tárgyalja és a nagyszombati feltételek első pontjával szó szerint egyezik, azzal a különbséggel, hogy a kezeskedő hatalmak nincsenek megnevezve benne. A második pont Erdély szabadságáról szól, s a szabad vallásgyakorlat és az általános amnesztia követelését tartalmazza. A következő három pont az 1687-i országgyűlés határozatainak hatálytalanítását, az idegen katonaság kivonását és a világi és papi méltóságoknak magyarokkal való betöltését követeli. Ez a három pont majdnem szó szerint megegyezik a nagyszombati feltételek harmadik, negyedik és tizenegyedik pontjával.80 Ez öt ponton felül követelik a magyar törvények szigorú megtartását, mint ahogy azokat megtartották a magyar királyok és e törvényeknek az országgyűlés előtti ünnepélyes megerősítését. A továbbiakban az okmány szerzői a szabadságharc okaira mutatnak rá és ügyének igazságosságát és törvényességót fejtegetik. Ugyanakkor az érdekes okmány szerzői jól tudták, hogy a koronás egyeduralkodó ellen intézett támadások nem találhatnak együttérzésre az orosz kormánynál, ezért támadásaik ólét nem a császár, hanem környezete s az osztrák tisztviselők és tisztek ellen irányítják, akik az okmány szavai szerint „lábbal tiporják az igazságot, nem ismerik az isteni félelmet és a felebarát iránti szeretetet, a magyar jogokat arcátlanul sárba tapossák, s attól sem rettentek vissza, hogy a nemzetet önkényesen megfosszák jogaitól ós szabadságától. Ezen hallatlan szorongattatások közepette egyesek a szegény nép köréből, hogy megfizethessék a porciót és az adót a német tiszteknek, kénytelenek eladni ártatlan gyermekeiket, . . . mások kénytelenek feleségüket, lányaikat paráznák kényének átengedni és ilyenképpen a németek igényeit kielégíteni és dühüket lecsillapítani." 78 Latin eredetije a fejedelem pecsétjével: Moszkvai Központi Levéltár, Magyar ügyek, 1708. fasc. 5, 51—52. 1. Az idézetek az orosz fordítás szövege szerint (ugyanott, 40—42. 1.). Az orosz példányon Ukraincev következő megjegyzése olvasható: „Fordítása annak a latin levélnek, amelyet hozzám intézett Rákóczi fejedelem őkegyelme Egerben, 1708. augusztus 28-án (17-én) titkára kezével." 79 Az okmány orosz szövege „A magyar állam és rendek bókepontjai" címmel Moszkvai Központi Levéltár, Magyar ügyek, 1708. fasc. 5, 7-—11. 1. A latin eredetit nem sikerült felfedezni. 80 Lásd: Szalay: Magyarország története, VI. köt. 333—334., 340. 1.
