Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Várady Sternberg János: Ukraincev; Péter cár követe Magyarországon 1708-ban 233
248 VÁRADI STERNBERG .JÁNOS A memorandum szavai szerint a császár környezetében levőket „a pénz szeretete, a gőg és más népek lenézése" kerítette hatalmába. Előnyben részesítik „a gonoszságot, gazságot és a ravasz politikát. . . és ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt késleltetik a békét, hogy a zavarosban könnyebben halászhassanak, hogy megtarthassák dicsőségüket és tovább űzhessék gonosz politikájukat, és nem a mai császár őfelsége, hanem egyesek, mint piócák és hárpiák akadályozzák a József császárral kötendő békét". „Minden panaszt gúnnyal és szidalommal utasítottak vissza, becsületünk megsértését, sérelminket semmibe vették s ezzel a nemes magyar népet arra kényszerítették, hogy igazáért fegyvert fogjon." „Vegye tekintetbe a magas cári minisztérium —olvassuk a memorandum befejező részében —, hogy a magyar nép igaz okból és indítékból nyúlt fegyverhez. . . könyveket kellene írni mindazoknak a sérelmeknek elsorolására, amelyet a szegény magyarok egyes osztrák miniszterektől és tisztektől eltűrni kénytelenitettek, de időnk ezt nem engedi, s a felsoroltakat csupán rövid híradásképpen írtuk."81 A magyar békefeltételeket Ukraincev eljuttatta Urbihhoz,8 2 magyarországi tárgyalásaitól azonban nem sok eredményt várt. „Én úgy vélem -— írja Ukraincev a lehetőségeket értékelve —, hogy ez a dolog késedelmet fog szenvedni. . . Azok közül a magyar miniszterek közül, akik a többieknél hamarább hajlanának a békére, itt senkit nem látok, a fejédelem mellett csak két ember tartózkodik, a többi más városokban és helyeken van, az első ember pediglen itt gróf Bercsényi tábornok. . ., aki a megegyezésre egyáltalán nem hajlamos".8 3 Ami a bécsi udvart illeti, az engesztelhetetlen álláspontot foglalt el s elvben ellenezte az orosz közvetítést. Urbih, kinek utasítása volt: „hasson oda, hogy a császár elfogadja a közbenjárást ebben a békekötésben és igyekezzék a császárt hajlandóvá tenni a békekötésre",84 mindhiába bizonygatta az udvarnak a béke szükségességét.8 5 Jellemző, hogy a visszautasító választ azzal okolták meg, hogy ha elfogadnák az orosz közvetítést, ezzel megbántanák a svédeket ós elégedetlenséget keltenének az angolok és a hollandok körében. Meg kell azonban említeni, hogy a bécsi udvar álláspontja ebben a kérdésben néhány hónappal előbb még más volt. Mint Urbih, még a pozsonyi országgyűlés bevégzése előtt, június 21-i (10-i) levelében jelentette, ekkor a bécsi udvar hajlandóságot mutatott arra, hogy elismerje a cárt „tényleges közvetítőként, de nyilvános cím nélkül (comme mediateur en effect, mais sans titre public), hogy ne sértsék meg a svédet, angolt és hollandot".86 Az osztrák álláspontnak e változása nemcsak az osztrákok trencséni sikerével magyarázható, hanem az oroszok július 15-i golovcsinói vereségével is.8 7 81 Moszkvai Központi Levéltár, Magyar ügyek, 1708. fasc. 5. 11. 1. 82 A Bécs és Eger közötti összeköttetést Iván (vagy Ivkov) Mátyás külön futár látta el. Útlevelét és Ukraincev augusztus 27 (16)-i levelét a komáromi vár császári parancsnokához, Salzerhez, melyben a futár szabad áthaladásának engedélyezését kéri, lásd Moszkvai Központi Levéltár, Magyar ügyek, 1708. fasc. 5. 20. 1. 83 Moszkvai Központi Levéltár, Magyar ügyek, 1708. fasc. 5. 35—36. 1. 84 Moszkvai Központi Levéltár. I. Péter kabinetosztálya. Π. alosztály, VIII. könyv. 1708. 487. 1. 86 Uo. Osztrák ügyek, 1708. fasc. 1. 30—31.; fasc. 3. 18—19. 1. 86 Moszkvai Központi Levéltár, Osztrák ügyek, 1708. fasc. 3. 9—10. 1. 87 Ez ütközet magyarországi visszhangjára vonatkozólag lásd: Márki: Rákóczi Ferenc, Π. köt, 606. 1. "
