Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Várady Sternberg János: Ukraincev; Péter cár követe Magyarországon 1708-ban 233
UKRAINCEV, PÉTER CÁR KÖVETE MAGYARORSZÁGON 1708-BAN 241 őfelsége Rákóczi és az egész magyar nép iránt táplált jóindulata jeléül, a köztük létre jött szövetség értelmében, követül küldi őhozzá és legjobb kívánságait tolmácsolja, s azzal a tanáccsal méltóztatott útnak indítani őt. . ., hogy kísérleteket tegyen olyan irányban, hogy kibékítse a császár őfelségével". Ukraincevnek figyelmeztetnie kellett a felkelés vezetőit az osztrák katonai készülődésekre, amelyekről az orosz kormány tudomást szerzett, és célzás történt arra vonatkozólag is, hogy az osztrákok Oroszországtól is segítséget kértek. „A császár mai napság még jobban fegyverkezik a magyarok ellen, semmint az elmúlt esztendők alatt — olvasható az utasításban — és nagyszámú katonaságot vezényel oda Itáliából, mind dánokat, mind pedig másokat. .. Iparkodik még azon is, hogy katonaságot kapjon Ágosttól és máshonnan is, hogy ezáltal erős támadást intézzen ellenük és őket saját hatalma alá hajtsa."5 3 Á második pont alapos elemzését adja a nemzetközi helyzetnek, amelyet az jellemez, hogy a spanyol örökösödési háborúban résztvevő hatalmak békét kívánnak kötni. A következő pont azokra a nehézségekre hívja fel a kuruc szabadságharc vezetőinek figyelmét, amelyekkel Magyarország akkor kerülne szembe, ha a Nyugaton létrejönne a béke. „Az felséges czár azt ítíli — olvashatjuk a Ráday által készített följegyzésben —, hogy mind a császár az confoederatusokkal, mind a francia, el unták a hadakozást és ez lészen az utolsó campania."5 2 Az utasítás hivatalos szövegében pedig arra hívják fel a magyarok figyelmét, hogy különösen hajlik a franciával a békére a császár, „kit egy évvel ezelőtt Anglia és Hollandia . . . alig tudott a békétől visszatartani". Áz utasítás rátapint a szabadságharc gyenge pontjaira is, és első helyen említi azokat a belső ellentéteket, amelyek Magyarországon az osztrákok megerősödésével kiéleződnének: ,,Tartani lehet attól a veszélytől — olvashatjuk az utasításban —, hogy a nemesség és a nép megrettenvén a császár erejétől, és amnesztiát kapván, el ne maradjon ő mellőlük, mivelhogy, mint hallottuk, koránt sincsenek nagyon egyetértésben különben sem."5 3 Ami a francia és a török segítség lehetőségét illeti, az utasítások szerzői itt is minden ízében tisztában vannak az említett államok politikájával. „A francia királyba pediglen — olvashatjuk az utasításban — nagy reményeket helyezni nem lehet ebben a tekintetben, mivelhogy az említett, ha saját érdekét látja, nem lesz hajlandó a békességtől elállani." Az utasításokban hangsúlyozzák, hogy a francia diplomácia a legutóbbi varsói tárgyalások alkalmából mutatta meg igazi arcát, amikor „nemcsak hajlandóságnak volt teljesen híjával, de egyetlen javaslatot sem tett". Ami Törökországot illeti, erre az országra az utasítás szavai szerint, „legkevésbé lehet számítani, nem lévén hajlandó a császárral való béke megbontására, különösképpen tartván említettnek a franciákkal való közeli megbékélésétől". 51 Piszma i bumagi, VII. köt., 2. rész 790.1. Az utasítás rövidített szövege, helyenként majdnem szószerinti magyar fordításban, fennmaradt Ráday Pál, Rákóczi kancelláriai directorának és diplomatájának a fejedelem számára készített sajátkezű följegyzésében is. Magyar Országos Levéltár. Rákóczi szabadságharc levéltára I. 1. Caps. A. 134. faso. Ennek másolatát Benda Kálmán volt szíves hozzám eljuttatni. 52 Magyar Országos Levéltár, Rákóczi szabadságharc lt. I. 1. Caps. Ε. 123. fasc. 53 Piszma i bumagi, VII. köt., 2. rész 791—792 1. Ráday idézett följegyzésében: ,,. . .félő, hogy a Fejedelmet és az több fő rendeket az regnicolák el ne hadgyák (Ráday itt nem egészen helyesen fordítja a szöveget — V. S. J.), holott már is (a mint a felséges czár értette) egyenetlenek edgymásközt". 3 Századok
