Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Várady Sternberg János: Ukraincev; Péter cár követe Magyarországon 1708-ban 233
UKRAINCEV, PÉTER CÁR KÖVETE MAGYARORSZÁGON 1708-BAN 235 sietett az okmány szentesítésével. Az ügy 1708 tavaszáig húzódott, amikor végül is aláírta a szerződést, de antedatálta: 1707. december 21-i dátumot írt rá.1 4 Hogy a cár miért késlekedett a szerződés aláírásával, ennek okát a nemzetközi helyzet megváltozásában kell keresnünk. A svédek keleti irányú előrenyomulása és Lengyelország elfoglalása tárgytalanná tette Rákóczi jelölését a lengyel trónra. Azonkívül Péter lengyel hívei, az úgynevezett Sandomierzi Konföderáció tagjai egyre inkább hajlottak afelé, hogy II. Ágostot hozzák vissza a lengyel trónra. Késleltette továbbá a szerződés aláírását az is, hogy Oroszországnak ismét reménye nyílt a ,,Nagy Szövetségbe" való belépésre; ezt a reménységet táplálták Urbih bécsi orosz követ jelentései. A magyar szabadságharc vezetői tudtak arról, hogy Ágostot vissza akarják hozni a lengyel trónra, és arról is, hogy Urbih Bécsben tárgyalásokat folytat Oroszország felvételéről a „Nagy Szövetségbe". 1708. március 19-én kelt levelében Rákóczi arra kérte a cári udvarba küldött követét, Nedeczkyt, közölje az orosz cárral, hogy „noha az primás és más lengyel urak Augustus királyhoz való állásokra nézve az új választásunkban kevés bizodalmunk lehet: mi mindazonáltal az ineált colligátiotul elállani nem kívánunk, remélvén, hogy ő Felsége is maga protectióját töllünk meg nem vonja".15 Egyúttal Rákóczi még egy állandó követet küldött Oroszországba : Thalaba Máté erdélyi nemest. Thalabát részletes utasításokkal látta el, melyekben körülményesen leírta, hogyan viselkedjék, miként cselekedjék, hogy megnyerje az orosz miniszterek jóindulatát. De a legfontosabb utasítás, amit Thalaba kapott: eszközölje ki, hogy I. Péter ratifikálja a szerződést.1 6 1708 márciusában I. Péter Nedeczkynek kijelentette, hogy továbbra is jóindulattal viseltetik a magyar nép iránt,1 7 nyilvánvaló azonban, hogy ebben a kijelentésben az orosz kormánynak azt a törekvését kell keresnünk, hogy a magyar felkelők útján jóviszonyt teremtsen a versaillesi udvarral. Rákóczi ugyanis a varsói szerződésben vállalt kötelezettségeihez híven még 1707 októberében diplomáciai megbízottat küldött XIV. Lajoshoz: Kökényesdit, vagy mint a dokumentumokban nevezik őt : Vetésit. Kökényesdi arra kapott megbízást : győzze meg a francia királyt arról, hogy vállalnia kell a közvetítő szerepét az oroszok és a svédek között. Kökényesdi az orosz kormány konkrét ajánlatait vitte magával. Az ajánlatok szerint 12 évre kötöttek volna békét, olyan feltétellel, hogy Pétervár Oroszország kötelékében marad.1 8 Kökényesdi tárgyalásai azonban nem sok sikerrel jártak, hiába igyekezett meggyőzni a francia diplomatákat arról, hogy a 80 ezer főnyi hadsereggel rendelkező Oroszország erejét nem szabad lebecsülni, már csak azért sem, mert a svédek is hajlanak a császárral való barátság felé.1 9 Francia hivatalos diplomáciai körökben ugyanis kevésre becsülték Oroszország erejét és bizonyosak voltak a svédek közeli győzelmében.2 0 XIV. Lajos rendkívül kelletlenül járult csak hozzá, hogy közvetítsen az oroszok és a svédek között, és nem is tett többet, mint azt, hogy megbízta Besenvalt, állandó megbízottját a svéd főhadi-14 Piszma i bumági. VI. köt., 333—334. 1. 15 Archívum Rakoczianum, I. oszt. Π. köt. 194. 1. 16 Országos Levéltár. Rákóczi szabadságharc levéltára. I. 1. caps. Ε. 156. fasc. 17 Nedeczky Gábor: A Nedeczky család. Bpest, 1891. 280. 1. 18 Actenstücke zur Geschichte Franz Rákózy's und seiner \ferbindungen mit dem Auslande. I. Wien, 1855. (Fontes Rerum Aûstriacarum IX. 312—314. 1. [a továbbiakban ,, Actenstücke' '. ] ) 19 Lásd Kökényesdi utasításait : Actenstücke 295—308. 1. 20 Uo., 34 1.
