Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához 209
224 SCHÜTZ ÖDÖX ságokból fakadnak. Ha a feudális széttagolódásban a tatárjárás nem is kiváltó tényező, mindenesetre az esetleges újabb betörés elleni védekezés előkészítési formái hozzájárulnak a feudális szóttagolódás fejlődéséhez és így a tatárjárás korszakhatárnak is számíthat. A mongol pusztítást és mészárlást a tudományos irodalomban úgy szokás kategorizálni, hogy az ellenálló városokat, várakat lerombolják, lakosaik javarészét lemészárolják, de a behódolókat megkímélik. De vajon ebből a „következetességből" lehet-e felmentő érvet kovácsolni a tatárok vandalizmusára? Az imperializmus történetírói lelkesednek a barbár hódítók „ragyogó győzelmein", de az imperializmus kezdete óta az agressziót elvonatkoztatott fegyvertényként kezelő „objektív" szemlélet még a komoly történészeket is megfertőzte : így például az e korszakban élő legkiválóbb belsőázsiai történészt, Bartholdot, amikor megállapítja, hogy Dzsingisz kán nem vetemedett „szükségtelen vagy ostoba" kegyetlenkedésre.8 2 Bartholdnak, aki Belsőázsia történetéről szóló alapvető művében öt évszázadon keresztül végigkíséri az egymást követő barbár hullámok belsőázsiai pusztításait, hovatovább csak a hadjáratszerű vállalkozásokon kívüli pusztítások és kegyetlenkedések tűnnek „szükségtelenének. A nomád hadviselés ezen velejáróinak rendszeressége azonban a történelem ítélőszéke előtt nem mentesítheti a tatárok vandalizmusát.8 3 A kultúrjavak és termelőerők kíméletlen pusztítása, a lakosság garmadában való mészárlása az egész hódítási korszak jellemzője, és ha fokozati eltéréseket csak esetenként találhatunk, mégis a hódítások kezdeti időszakában nyilvánulnak meg legvadabbul a szilárd településekkel szemben. A Tangut elleni hadjárat idején még olyan vélemény is elhangzik, hogy az egész lakosságot ki kell irtani és az egész területet legelővé kell tenni.8 4 A Szemirecsje teljes kipusztítását jellemzik Rubruk szavai: „A síkságon... ezelőtt nagy városok voltak, de ezeket nagyobbrészt mind lerombolták, hogy a tatárok itt legeltethessenek".8 5 A Szir Darja menti városokhoz hasonlóan8 6 az Amu Darja menti városok is mind martalékul esnek a pusztításnak. A XIV. század elején erre utazó Ibn Batuta az Urgencstől Bukharába vezető úton a környéken egyetlen lakott helyet sem talált, holott a mongolok előtti időkben ez virágzó kultúrközpont volt.87 A horezmi birodalom keleti területein a városok mind védekezni próbálnak (alig néhány hódol be rögtön), sorsuk az ellenálló városok sorsa. Az kétségtelen hogy a teljes kiirtásról szóló tudósítások egy része túlzás, azonban a túlzások rektifikálásánál nem szabad az ellenkező végletbe esnünk. Erre figyelmeztet bennünket például az 1221 decemberében Dzsingisz kán paran-32 Barthold: Turkestan 400. 1. (és utána Vlagyimircov : Genghis Khan 85. 1.). Barthold hibás nézeteinek kritikáját lásd : Jakubovszkij : Oeserki 64. skk. 1. 83 A korabeli kegyetlenkedésekre H. D. Martin az európai háborúk történetéből is hoz fel példákat, mintegy a barbár pusztítások és mészárlások igazolására (The Rise of Chingis Khan, 6. 1.). Zichy az ajándékokat beszolgáltató parasztok lemészárlását (SHRII. 581.1.) „egészen indokolatlan vérengzésnek" minősíti (i. m. 86. 1.), mintha a többi indokolt lett volna. 84 Blochet: i. m. 159. 1. 85 Wyngaert 226. 1. „In planioie . . . solebant esse magne ville, sed pro maioi i parte omnes erant destructe, ut paseerent ibi Tartari." 86 Rasid ed-Din 1/2. 200. 1. — Dzsuvajni I. 86—90. 1. 87 Barthold: Turkestan 457. 1.
