Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
156 RÁNK I GYÖRGY Bár a müncheni egyezmény — mint erről már volt szó — úgy döntött,, hogy a közvetlen tárgyalások sikertelensége esetén a négy nagyhatalom döntsön a vitás kérdésekben, mégis teljesen világos volt, hogy a kérdésben a döntő szót Németországnak kell kimondania. Világos volt ez nemcsak a magyar kormány előtt, mely minden — kisebb-nagyobb konfliktus ellenére — mindig elsősorban a német törekvésekhez igyekezett külpolitikáját igazítani, de világos volt a csehszlovák kormány számára is, mely Benes lemondása után (okt. 5.) szélsőségesen jobboldali kommunistaellenes belpolitikával s németbarát külpolitikával igyekezett helyzetét megszilárdítani. A csehszlovák kormány ugyan — a biztonság okáért — megkérdezte az angol kormányt is, mielőtt végleg beleegyezett a tengelyhatalmak döntőbíráskodásába. A válasz teljesen megnyugtató volt, az angol kormány ugyanis nemcsak a csehszlovákoknak adta tudtára, hogy a kérdés rendezését a tengelynek engedte át, hanem üzenetet küldött Perth római angol követnek, mely a következőképpen hangzott : ,,Ő felsége kormánya örömmel fogja látni, ha a csehek és magyarok nézeteltéréseiket az olasz és német kormány döntőbíráskodásával rendezik."12 ·9, Perth október 27-én tudatta ezt az üzenetet Cianoval, tehát azon a napon, mikor Ribbentrop Rómába érkezett. A személyes beszélgetés során Perth azt is kifejtette, hogy az angol kormány helyesli a magyar lakosságú területek Magyarországhoz való csatolását, de népszavazást a vegyes lakosságú vidékeken nem helyeselne. Mindez megerősítette ásít a nézetet, ha még egyáltalán volt ez irányban kétely, hogy a nyugati hatalmak Délkelet-Európát elsősorban a tengelyhatalmak érdekszférájának tekintik, s1 e terület problémáiba kevéssé kívánnak beleszólni.129 Az angol kormány állásfoglalása alátámasztotta Ciano nézetét, aki október 28-án azt fejtegette Ribbentropnak, hogy érdemes elvállalniok a tengelyhatalmaknak a döntőbíró szírepét, mivel ez által megerősíthetik politikai és gazdasági befolyásukat a délkelet-európai· országokban. „Ciano gróf kifejtette, hogy a Dace nagy súlyt helyez Németország s Olaszország döntőbíráskodására, melynek alapján a Magyarország által követelt öt városból Pozsonynak és Nyitrának Szlovákiában kell maradnia, mig a többi 128 Doc. on Brit. For. Pol. HI. Vol. 3. 202 — 203. 1. Halifax okt. 26-i üzenete. „His Majesty's Government would, therefore, be happy to see the Czechs and Hungarians agree to settle their differences by reference to arbitration by the Italian and German ν Governments." 129 Halifax okt. 26-án Berlinbe Ogilvie Forbeshoz írt levelében megállapítja, hogy nem érdemes négyhatalmi értekezletre törekedni, mivel „Hitler úr a cseh—magyar kérdés rendezését saját kezében kívánja «tartani". „Ahogy itt látjuk, Németországnak az a kívánsága, hogy most, mikor Csehszlovákia egyre inkább vazallusává süllyed, megőrizze az állam megmaradt területeinek egységét, és felhasználja Csehszlovákiát saját befolyásának kiterjesztésére a lengyel és magyar határok, valamint Románia irányában." „Én úgy látom, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani annak az érvnek, miszerint ha Ruszinszkó Magyarországhoz kerül, úgy Lengyelország és Magyarország képes lesz egy blokkot alkotni, mely ellenállhat további német expanziónak." Doc. on Brit. For. Pol. HI. Vol. 3. 200—201. 1. „.. .Herr Hitler prefers to keep the settlement of the Czech—Hungarian question in his own hands. .. . As we see it here, Germany wishes, now that Czechoslovakia is likely to become her vassal, to preserve the integrity of all that remains of the State and to use Czechoslovakia to spread her influence along the frontiers of Poland and Hungary as far as that of Roumania... I am not disposed to attach too much importance to the ergument that if Ruthenia fell to Hungary, Poland and Hungary would be able to form a bloc which would resist further German expansion." I
