Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAG Y ATI KÜLPOLITIKÁHOZ 153 Ugyanaznap a római magyar követ Cianonál interveniált. Erről a látogatásról nincs közvetlen feljegyzés. Mackensen római német követ 21-ón este adott telefonjelentósóben azonban közli, hogy a külügyminisztérium utasítása szerint felkereste Cianot, hogy közölje vele a müncheni megbeszélésekkel kapcsolatos új fejleményeket. Ciano kijelentette, hogy az olasz kormány még Ribbentrop október 19-én este törtónt telefonhívását követően közölte a budapesti olasz követtel, miszerint az olasz kormány ésszerűnek tartja és támogatja a német javaslatot. 20-án elutazott Rómából, 21-én reggelig semmit sem tudott az ügyről. Ekkor Villányi báró magyar követ felkereste, s közölte, hogy a magyar kormány számára a német javaslat elfogadhatatlan, mivel a magyar kormány nem hajlandó Kassáról lemondani. A magyar követ felvetette, hogy tekintettel a német közvetítő akció lezárulására, nem volna-e lehetséges a döntőbíráskodási eljárás. A magyar kormány Nyitrára és Pozsonyra vonatkozóan német—olasz, Kassa, Ungvár és Munkács sorsát illetően pedig német—olasz—lengyel döntőbíráskodást javasolt. Ciano — ahogy a német követnek kifejtette —- tartózkodóan fogadta a javaslatot, mondván, hogy ő személyesen egyetért a javaslattal, de a döntés a német kormány kezében van.113 Mackensen Ciano előszobájában a lengyel követtel találkozott. Érdeklődve a lengyel követ látogatásáról, Ciano közölte, hogy a lengyel követ közvetlen magyar—lengyel tárgyalásokra hivatkozva az olasz véleményt szerette volna tudni a döntőbíráskodásban való lengyel részvételt illetően. Mackensen,későbbi jelentése arra is utal, hogy benyomása szerint Ciano egyetértett a lengyelek részvételével.114 Teljesen azonos lehetett a magyar követ beszámolója Cianoval való beszélgetéséről. Erdmannsdorf jelentése szerint Kánya kijelentette neki, hogy az olasz külügyminiszter megértést mutatott a magyar magatartással kapcsolatban. Mussolini egyetért azzal is, hogy a határvonalat német—olasz döntőbíráskodás állapítsa meg, valamint azzal is, hogy annak megállapításában Kassától (azt is beleértve) keletre, mint harmadik hatalom Lengyelországot is bevonják. „Der Herr Reichsminister hat vielmehr die von ihm als vernünftige Lösung angesehene Grenzlinie auf der dem tschechoslowakischen Außenminister mitgegebenen Karte erst eingezeichnet, nachdcm die ungarischen Herren sich entfernt hatten. Ich erwähne Vorstehendes nur zu Ihrer internen Kenntnis und werde den Ungarn, falls das Gespräch wieder auf diese Dinge kommen sollte, nur sagen, daß wir unter dem Eindruck gestanden hätten, Darányi habe die mit den slowakischen Ministern erörterte Lösung, abgesehen von Kaschau, angenommen. ich habe den Eindruck, daß die Ungarn, wenn sie nicht sehr stark in dieser Frage von Italien und Polen unterstützt werden, schließlich auf Ungvár oder Munkács, im Notfalle soger auf beide Städte verzichten werden. Eine Aufgabe von Kaschau ist aber schon aus innerpolitischen Gründen kaum möglich." Okt. 23-án Darányi is levelet írt ez ügyben Ribbentrophoz, ismételten leszögezve, hogy Kassa további sorsát sohasem kezelte nyitott kérdésként. Ami Munkácsot és Ungvárt illeti, ezeket Ribbentrop úgy említette, mint amelyek „közvetlenül a határon vannak", ezt ő úgy értelmezte, hogy Ribbentrop támogatja a magyar kormány követelését erre a két városra. Ribbentrop okt. 25-én Erdmannsdorff által küldött válaszában továbbra ;s amellett maradt, hogy a Daránvi-vonal Munkácsot es Ungvárt Ruténiának hagyta (vö. Akten IV: 100. 1.). 113 Akten TV. 89. 1. Altenberg feljegyzése Mackensen római követ telefonjelentéséről. 1,4 Lásd uo. Mackensen táviratára vonatkozó megjegyzést .
