Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAG Y ATI KÜLPOLITIKÁHOZ 127 18-i jelentésében éppen erről ad hírt. A jelentés ismerteti, hogy a magyar kormány az igen veszélyes külpolitikai helyzetben levő Csehszlovákiától sokkal nagyobb engedményeket követelt, mint Romániától s Jugoszláviától. A Kis-Antant képviselői, köztük Comnen román külügyminiszter, ugyan igyekeztek a magyar külpolitika módosítására bírni a kormányt. ,,Comnen — írja a jelentés—hangsúlyozta Magyarország s a Kis-Antant közös érdekét a növekvő német veszély szempontjából. Kánya azt választolta, hogy Magyarország számára ilyen veszély nem létezik."30 Lényegében ugyanígy számol be a Magyarország s a Kis-Antant közti tárgyalások állásáról az angol külügyminisztériumhoz Newton prágai követtől érkezett jelentés is, utalva arra, hogy a magyar kormány nem hajlandó ugyanazokat a jogokat biztosítani a Magyarországon élő szlovákoknak, mint amilyen jogokat a Csehszlovákiában élő magyaroknak követel.31 Miközben a magyar külpolitikában ilyen bizonytalanság uralkodott, midőn a németek oldalán végrehajtandó agressziót rendkívül veszélyesnek látták, s pillanatnyilag a Kis-Antanttal való tárgyalás és ideiglenes megegyezés gondolata is előtérbe került, a német külpolitika az agresszió közvetlen napirendre tűzése mellett döntött, s annak időpontjául 1938 őszét tervezte. Feltételezésük az volt, hogy Horthy, Imrédy és Kánya augusztusi németországi látogatása során megállapodnak Magyarország konkrét szerepét illetően a készülő agresszióban. Elképzelhetően nagy volt tehát a megdöbbenésük, amikor szinte egyidőben a hivatalos tárgyalások megkezdésével — a magyar kormányküldöttség augusztus 21. és 28. között tartózkodott Németországban— váratlanul megérkezett a hír a Wilhelmstrasseraa Kis-Antant s Magyarország közötti tárgyalások lezárásáról. A tervezett bledi kommüniké, melynek a megbeszélés eredményeit nyilvánosságra kellett hoznia, azért is keserű meglepetést okozott Hitleréknek, mivel ebben a Kis-Antant elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, hajlandónak mutatkozott bizonyos engedményekre az országukban élő magyar kisebbségekkel kapcsolatban, ezzel szemben Magyarország a Kellog-paktum alapján formálisan lemondott az erőszak alkalmazásáról a Kis-Antant országaival szemben. Ez utóbbi különösen azért okozott csalódást, mivel a németek éppen most kívántak Csehszlovákia ellen katonai egyezményt kötni Magyarországgal. Ezekután természetes, hogy a csehszlovák probléma a tárgyalásokon legszorosabb kapcsolatba került a bledi kommünikével. Augusztus 23-án Ribbentrop Imrédyvel ós Kányával tárgyalt. A megbeszélést a német külügyminisztérium feljegyzése alapján a következőkben lehet visszaadni. Kánya igyekezett a bledi egyezményt mint teljesen jelentéktelen mozzanatot feltüntetni. A németek azonban igen felháborodottan tárgyaltak. „Ribbentrop kifejtette, hogy véleménye szerint az erőszak alkalmazásáról való lemondás, amit újabban proklamálni kívánnak, nem fogja megvalósítani a kívánt politikai, eredményt, tudniillik, hogy megvédje Magyarországot Jugoszláviától, különösen egy cseh—magyar krízis esetére. Ellenkezőleg, Magyarország elzárta az utat az intervenció elől Csehszlovákiába, s erkölcsileg sokkal nehezebbé tette Jugoszlávia számára, hogy cseh szövetségesét cserben hagyja. A pártatlan olvasó azt fogja mondani, hogy Magyarország eltávolodik a német—cseh politikai 30 Doc. on Germ. For. Pol. D V. 299. 1. Erdmannsdorff augusztus 18-i jelentése. ,,.. .stressed Hungary's common interest with the Little Entente in view of the growing German danger. Kánya had replied that there was no such danger for Hungary." 31 Doc. on Brit. For. Pol. III. Vol. II. 157.1. Newton prágai követ aug. 25-i jelentése.
