Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117

128 BÁNKI GYŐRI.Τ köröktől és ténylegesen lemond a revízióról, mivel aki nem segít az üres kézzel távozik. Kánya érvei ez ellen nem voltak meggyőzőek." A csehszlovák kérdésre áttérve „Eibbentrop úr megkérdezte a magyarokat, hogyan cselekednek, ha a Führer megvalósítja azt a határozatot, miszerint fegyveres erővel válaszol bármiféle új cseh provokációra. A magyarok két ponton akadékoskodtak. Jugoszláviának semlegesnek kell maradnia, ha Magyarország megindul észak felé és esetleg keletre. Egyébként is a magyar újrafelfegyverzés csak most indult, és egy vagy két évre van szükség a befejezésére. Erre Eibbentrop úr megjegyezte a magyaroknak, hogy a jugoszlávok óvakodni fognak besétálni a tengelyhatalmak harapófogójába. Románia szintén nem fog megindulni, Anglia és Franciaország hasonlóan nyugalomban marad. Anglia nem kockáztatja könnyen birodalma elvesztését, mivel helyesen ítéli meg a mi újonnan keletkezett erőnket. Azonban nem lehet semmiféle határozottat mondani előre a tervezett esemény pontos idejét illetően, mivel az a cseh provokációtól függ. Ribbentrop úr megismételte, hogy azoknak, akik revíziót akarnak, üstökön kell ragadniok az alkalmat és maguknak is aktívan ki kell venniök a részüket. A magyar válasz továbbra is a feltételeknél maradt." „Közben Horthy sokkal határozottabb nyelven fejezte ki magát a Führernek. Nem titkolta ugyan aggályát az angol magatartás miatt, mindamellett világossá tette Magyarország együttműködési szándékát. A magyar miniszterek továbbra is inkább szkeptikusok voltak és maradtak, mivel ők sokkal inkább felismerték azt a közvetlen veszélyt, mely Magyarország védtelen oldalait fenyegeti. Imrédy úr délután folytatott megbeszélést a Führerrel, s jelentősen megkönnyebbült, midőn a Führer közölte vele, hogy ebben a különleges esetben ő sem mit sem kér Magyarországtól... aki azonban az asztalnál akar ülni, annak legalábbis segítenie kell a főzésnél."32 32 Doc. on Germ. For. Pol. ,13 Π. 609 — 611. 1. A feljegyzést a tárgyalásról Weizsäcker készítette. „Herr von Ribbentrop explained how, in his opinion, the renunciation of the use of force, which is to be proclaimed afresh, would not have the desired political effect, namely, that of protecting Hungary from Yugoslavia, particularly in the event of a Hungarian—Czech crisis. On the contrary, Hungary was blocking the road to intervention in Czechoslovakia and making it more difficult morally for the Yugoslavs to leave their Czech allies in the lurch. The impartial reader will say to himself that Hungary is moving away from the German—Czech political orbit and, in effect, renouncing revision, since he who does not assist departs with empty hands. Kanya's arguments against this were unconvincing. »... Herr von Ribbentrop asked the Hungarians how they would act if the Führer put into effect his decision of replying by the use of force to any new Czech provocation. The Hungarians hedged on two points : Yugoslavia must remain neutral if Hungary were to march northward and, eventually, to the east. Moreover, Hungarian rearmament had only just started and would require another year or two to complete. To this Herr von Ribbentrop remarked to the Hungarians that the Yugoslavs would take care not to walk into the pincers of the Axis Powers. Rumania, too, would certainly not move on her own. England and France would likewise remain quiescent. England would not lightly risk the loss of the Empire, for she appreciates our newly recovered strength. It is not possible, however, to say anything definite in advance concerning the exact time of the event we are considering, since this depends on Czech provocation. Herr von Ribbentrop repeated that those who desired revision must seize opportunity by the forelock and themselves take an active part. Thus the Hungarian reply still remained subject to conditions.« . .. Meanwhile, Horthy had expressed himself to the Führer in more definite language. While not keeping silent on his misgivings as to the British attitude, he nevertheless made it clear that Hungary intended to cooperate. The Hungarian Ministers were and still remain more skeptical, for they realize more strongly the direct danger to Hungary's unprotected flanks.