Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
126 RÁNKI GYÖRGY Fontos helyet töltött be a jugoszlávokkal való kapcsolat kérdése Imrécly és Kánya 1938 júliusi római tárgyalásaiban is. Ezeken a tárgyalásokon, mint Csáky közölte Mackensennel, Németország római nagykövetével, azt kívánták megtudni, vajon az olasz kormány — amennyiben J ugoszlávia a Csehszlovákia ellen indítandó magyar támadás retorziójaként megtámadja Magyarországot — hajlandó-e Magyarország oldalán beavatkozni a konfliktusba.2 7 A magyar kormánynak azonban itt sem sikerült határozott és egyértelmű választ kapnia. A berlini olasz követ tájékoztatása alapján Weizsäcker államtitkár a tárgyalások fő kérdéseit a következőkben rögzítette : „Az a vélemény alakult ki, hogy a német—cseh háborús tevékenység megindulása és a magyar beavatkozás között egy bizonyos időköznek kell eltelnie, amely alatt határozottan meg lehet állapítani, hogy Belgrád semleges marad-e. A követ szavai szerint közölték a magyar államférfiakkal : Ciano és Sztojadinovics megbeszéléseiből arra lehet következtetni, hogy Jugoszlávia tartózkodni fog a fellépéstől, ha Magyarország bevárja a cseh részről jövő provokációt és azt jelöli meg a konfliktus okául. A magyar miniszterelnököt azonban ez nem nyugtatta meg és kérte, hogy a nagyobb biztonság kedvéért Róma mégegyszer puhatolja ki a belgrádi hangulatot. Ezt meg is ígérték a magyar államférfiaknak,"28 Werkmeister német ügyvivő hasonlóan számol be Imrédyvel folytatott beszélgetéséről, kitől római útja eredményei felől érdeklődve megkérdezte, nem használta-e ki az alkalmat, „...hogy feltegye Mussolininek a konkrét kérdést: mit szándékozik tenni az olasz kormány, ha a csehek megtámadják Magyarországot, vagy ha Magyarország úgy látja, hogy kénytelen katonai akcióba kezdeni Csehszlovákia ellen, ami viszont maga után vonja Jugoszlávia fellépését Magyarország ellen. Imrédy először megjegyezte, hogy a külügyminiszter még tájékoztatni fog engem a részletekről, közvetve azonban beismerte, hogy érintették ezt a kérdést, de úgylátszik olasz részről nem kaptak konkrét választ.'"19 Mindez világosan bizonyítja, hogy a magyar külpolitika nem tudta megszerezni 1938 nyarára a Csehszlovákia megtámadásának esetére elengedhetetlenül szükséges biztosítékokat, nem tudta elérni a Kis-Antant hatalmak szerződésének nyílt felborítását, sőt Olaszországtól sem sikerült egyértelmű támogatást nyerniök. Ez megerősítette azokat a külpolitikai elképzeléseket, melyek nem egyoldalú német orientációra kívánták a magyar külpolitikát alapozni, s melyek kisebbméretű revíziót, közvetlen német segítség nélkül, a Kis-Antanttal való megegyezés útján kívántak elérni. A magyar külpolitikai vezetők tehát ismét hozzájárultak a Kis-Antanttal már évek óta folyó, de 1937 végén megszakadt tárgyalások felelevenítéséhez. A tárgyalások, melyek májusban kezdődtek, eléggé lassan haladtak előre, s még augusztus közepén is úgy tűnt, hogy minden eredmény nélkül záródnak. Erdmannsdorff augusztus „a) For the military operation it is essential to create in the first 4 days a strategic stituation which demonstrates to enemy states which may wish to intervene the hopelesness of the Czech military position, and also provides an incentive to those states which have territorial claims upon Czechoslovakia to join in immediatelyeigainst her. In this case the intervention of Hungary and Poland against Cœchoslovakia can be expected, particularly if France, as a result of Italy's unequivocal attitude on our side, fears, or at least hesitates, to unleash a European war by intervening against Germany." 27 A németek magyarországi politikája. 56. kk. 1. Mackensen római német követ 1938. júl. 18-i jelentése. 28 Uo. 60. 1. Weizsäcker feljegyzése 1938. júl. 23-ról. 29 Uo. 64. 1. Werkmeister 1938. júl. 28-i jelentése.
