Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁHOZ A CSEHSZLOVÁKIA ELLENI AGRESSZIÓ IDEJÉN (1937—1939) (A német és angol külügyminisztérium iratai alapján)1 I. rész Az ellenforradalmi rendszer fő külpolitikai célkitűzése, a revízió, az 1918 előtti országhatárok visszaállítása, nyíltan vagy kevésbé nyíltan valamennyi kormány programjában megtalálható volt. A 20-as években kétségtelen tény azonban, hogy a nemzetközi helyzet nem kedvezett a magyar uralkodó osztály célkitűzéseinek. Ezekben az években a tőkés világban a versaillesi békerendszert megteremtő antant hatalmak hegemóniája érvényesült. A Duna-medencében a revíziós törekvések 1922 után a Kis-Antant Magyarországnál gazdaságilag s katonailag jóval erősebb blokkjába ütköztek. A legerősebb vesztes hatalom, Németország támogatását sem élvezhette, mivel ekkor még Németországban nem kerültek hatalomra a nyílt revansista erők. Németország még az ún. Erfüllungs-Politikát (az antant hatalmakkal történő megegyezést) folytatta, egyébként is a weimari köztársaság felelős politikusai nem szorgalmazták a kapcsolatokat Horthy Magyarországával. Magyarország külpolitikailag el volt szigetelve. Az ellenforradalmi rendszer első nagyobb külpolitikai sikereként az 1927-es olasz—magyar egyezményt könyvelte el. Ez a megegyezés egyébként a versaillesi rendszer felrúgására törekvő tőkés országok csoportjának első nyílt szövetségét is jelentette. Olaszország a Duna völgyében kívánta befolyását biztosítani, s emellett az Adriai-tenger hegemóniájáért Jugoszláviával való ellentéte miatt is kereste Magyarország szövetségét. Ezeknek a külpolitikai céloknak bizonyos közössége mellett a szövetség létrejöttét elősegítette az, hogy az akkori Európa két legreakciósabb országa talált itt egymásra. Ismeretes, hogy az 1927. évi egyezmény tartalmazott bizonyos titkos katonai záradékokat is egy esetleges, Jugoszlávia elleni agresszióra vonatkozóan,2 a terv azonban sohasem jutott el a megvalósulás stádiumába. 1 A csehszlovák krízis idején követett magyar külpolitika külügyminisztériumi iratanyaga még nem került feldolgozásra. A német és angol külügyminisztérium publikált dokumentumai között viszont többszáz magyar külpolitikával foglalkozó irat található. Jelen tanulmányunkban ezeket — a magyar történészek által fel nem használt — dokumentumokat kívánjuk feldolgozni. Addig is, míg a magyar külügyminisztérium ide vonatkozó iratai publikálásra kerülnek, úgy gondoljuk, hasznos és szükséges a magyar külpolitikának a német és angol külügyminisztérium rendkívül érdekes és jellemző dokumentumai alapján történő megrajzolása is. Az angol, illetőleg a német külügyminisztérium második világháborúra, illetve a háború előzményeire vonatkozó zsákmányolt anyagának rendszeres publikálása 1949-ben kezdődött meg. Munkánk erre a publikációra támaszkodik. Mégpedig: Documents on British Foreign Policy 1918 —1939 ed. E. L. Woodward és Rohan Butler, Third Series I., Π., HI. és IV. kötetére, valamint Documents on German Foreign Policy, from the Archives of the German Foreign Ministry Series D (1937—45) I., II., V., VIII. kötetére, illetőleg a IV. kötetre német nyelvű kiadásban. Néhány irat a német külügyminisztérium anyagából 1950-ben magyar nyelven is publikálást nyert „A németek magyarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban" című, Bolgár Elek által szerkesztett kiadványban. Ezeket az iratokat természetesen ebből a kiadásból idéztük. 2 C. A. Macartney: October Fifteenth, a history of modern Hungary. Edinburgh, 1956. I. 86. 1.
