Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Pamlényi Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáró 109

116 PAMLÉNYI EU VI Ν : A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KULTÚRPOLITIKÁJÁRÓL forradalmunkat a nemzetközi, elsősorban a szovjet, szocialista kultúra példája és haladó kulturális hagyományaink egyszerre lendítették hatalmasan előre. * Mikor a Tanácsköztársaság megdőlte után a diadalmaskodó ellenforradalom történészei és publicistái szemlét tartottak a diktatúra kultúrpolitikája felett, nem takarékoskodtak a rágalmakkal és gyalázkodással. Berzeviczy Albert, Herczeg Ferenc és Balanyi György fejtegetéseiből egyformán kiolvasható a Tanácsköztársaság haladó kultúrájának megtagadása, eredményeinek lebecsülése ós meghamisítása, szándékainak félremagyarázása, vezetőinek bemocskolása. Ez volt az az alaphang, amelyet később, százféle változatban ismételtek, ők és mások, két és fél évtizeden át, amellyel sokakat megfélemlítettek, sokakat — a jószándókúak közül is — becsaptak. A következő évtizedek fejleményeit tekintve azonban ma már történelmileg is világos : azoknak, akik az iskolarendszert 1919 után újból reakciós osztálypolitikájuk eszközévé süllyesztették, akiknek az idején, a tőkés érdekek kedvéért, a ponyvairodalom és a giccs fénykorát élte, akik elnyomtak és visszaszorítottak minden haladó áramlatot a kultúrában, akik meghamisították Petőfit és Adyt, népünk minden forradalmi hagyományát, — akik száműzetésbe kényszerítettók Magyarországról Bartók Bélát, akik pusztulni engedték Derkovits Gyulát, halálba kergették József Attilát és megölték Radnóti Miklóst — azoknak semmi, de semmi morális alapjuk 'és joguk nem volt 1919 kultúrpolitikáját bírálni. A diktatúra kulturális törekvéseinek elparentálása különben is korai volt az ellenforradalmi történészek részéről. 1919 alkotó forradalom volt, a haladó kulturális törekvések legmagasabb szinten való betetőzése ; ha politikai hatalma meg is dőlt, szellemének hatalmát fegyverekkel nem, lehetett megsemmisíteni. Eszméi később is ott bújkáltak a szegényemberek gondolataiban, tovább éltek a Párt harcaiban, a kommunista írók munkáiban, s helyet kaptak olyan nagy alkotók, mint József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos munkásságában. 1919 hatása még azok egy része felett sem múlt el nyomtalanul, akik később megtagadták : azok közül is sokan emlékeztek reá és ezért egyre idegenebbiil állottak szemben az ellenforradalmi korszak kultúrájának antidemokratikus, antihumanista tendenciáival. Az 1919-es diktatúra kulturális munkásai, a Népbiztosság vezetői, művészek, tudósok, néptanítók és diákok lázas sietséggel dolgoztak, lázas sietséggel igyekeztek pótolni sok évtized bűnös mulasztásait, mintha csak tudták volna, milyen rövid az idő, ami nagy nemzeti feladataik megoldására adva van. Művüket akkor nem fejezhették be. De munkásságuk hatása ólt és fényes, biztató szivárványként ívelte át az ellenforradalom sötét negyedszázadát. Örökségük most, a mi korszakunkban, hat igazán : legmerészebb terveik — amiket később ,,utópiák"-nak gúnyoltak — most sokszor az ő útmutatásaik alapján, egész népünk javára, valóra válnak. Ez bizonyítja mindennél jobban 1919 kulturális alkotásainak, törekvéseinek realitását és történelmi nagyságát. PAMLÉNYI ERVIN