Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
« 1944. OKTÓBER 15. 391 harcoló magyar lovashadsereg hazarendelését megengedik és a fronton küzdő magyar csapatokat nagy mennyiségű fegyverrel és munícióval látják el, hanem azt is közölte vele, hogy rövidesen új hadmüveleteket indítanak, melyek nemcsak Erdélyt szabadítják majd fel, hanem Romániából is kiverik az oroszokat. Az erre vonatkozó terveket — mondotta Hitler — már ki is dolgozták.7 9 Hitler ígérgetéseit végül a titkos fegyverek bevetésére vonatkozó néhány általános mondattal egészítette ki. Ez elegendő volt Vörösnek arra, hogy megint optimistábban lássa a helyzetet, hogy ismét a háború egyértelmű folytatása mellett foglaljon állást. A Hitler—Vörös találkozón nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar vezérkar főnökét „szilárd" állásfoglalásában elég gyenge érvekkel meg lebetett ingatni. Elfogadta Hitler állításait annál is inkább, mert szeretett volna hinni bennük. Azt a képtelen reményt táplálta magában, hogy egy sikeres német támadás, melyet Hitler kilátásba*helyezett, még megoldhatja a magyarországi katonai és politikai helyzetet. Ugyanezen a napon Lakatos és Veesenmayer között is tárgyalás folyt le, melynek célja a két ország közötti „kifogástalan atmoszféra" megteremtése volt.8 0 A „kifogástalan atmoszféra szellemében" elhatározták, hogy a déli fronton újonnan felállított 3. magyar hadsereg nagyarányú támadást indít. Feltételezhetően erről esett szó a felsőház Véderő Bizottságának szeptember 12-i ülésén is, ahol Csatay hadügyminiszter tájékoztatta a tagokat a hadihelyzetről.8 1 A „koncentrikus támadás", melyben a 2. és a 3. magyar hadsereg vett részt, 13-án reggel indult meg.8 2 A 3. hadsereg Arad és Lippa irányában nyomult előre és 14-én Aradot el is foglalta. A magyar akcióval egyidőben az ezen a fronton tartózkodó német csapatok is támadást indítottak és Temesvárig jutottak el. A 2. magyar hadsereg, mely közvetlen a támadás előtt komoly erősítést kapott, szintén sikeresen haladt előre és a bihari hegységben kisebb offenzívát indított, Kolozsvár térségében pedig elérte a Maros vonalát.83 A siker azonban csak átmeneti volt. A magyar és német csapatok inkább csak a szovjet előőrsökkel és gyengébb román egységekkel találták magukat szemben. A Romániában levő szovjet csapatok ugyanis szeptember 8-án a bulgáriai fegyverletétel után nem nyugat felé, hanem dél felé indultak. így szeptember második hetében még viszonylag kisebb egységek keltek csak át a Déli Kárpátokon. A magyar offenzíva megindulását követő napokban azonban már jelentős szovjet egységek keltek át a Kárpátokon, ezek 16-án Temesvárt, 19-én pedig Aradot szabadították fel, ami a német és a magyar csapatok offenzivájának nyílt kudarcát jelentette.8 4 Az offenzíva összeomlása szinte teljesen egybeesett az Erdélyi Magyar Tanács küldötteinek látogatásával. Szeptember 15-én ugyanis gróf Bánffy Miklós a? Erdélyi Magyar Tanács megbízásából kihallgatásra jelentkezett Horthynál s átadta a kormányzónak az erdélyiek memorandumát.88 A memorandum a leghatározottabban követelte a fegyverszünet azonnali 79 Nagybaczoni Nagy Vilmos: i. m. 222. 1. * 80 O. L. Min. tan. jkv. 1944. szept. 13. 81 Függetlenség. 1944. szept. 13. * 82 O. L. Min. tan. jkv. 1949. szept. 13. 83 Nagybaczoni Nagy Vilmos: i. m. 222. 1. 84 Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. 57. 1. és G. Fazekas Erzsébet idézett tanulmánya. 86 Haladás 1946. máj. 2. és Macartney : i. m. 349. 1. szerint az erdélyiek memorandumát Teleki Géza gróf hozta Budapestre és szept. 12-én juttatta el Horthyhoz. Ha a személy kérdését nem is lehet pontosan eldönteni, a későbbi események inkább a második dátumot teszik valószínűvé.
