Századok – 1958
Krónika - Wittman Tibor: A németalföldi forradalom tanulmányozásának néhány belgiumi és szovjetunióbeli tapasztalata 915
ICRÔNIKA 917 hogy vallon—flamand álláspontok nom jelentkeztek tisztán, mindig keveredtek katolikus vagy liberális nézetekkel, de mindenképpen a nyelvi, nemzeti ellentéteket tették meg a belga tartományok bukása főokául. Liberális álláspontról pedig mindig a kétoldali vallástürelmetlensóget és természetesen a radikális, antioranzsista politikai erőket tették meg a tartományok kettészakadása, Dél leváltása előidézőinek.7 Újabban a partikularizmus „eszméjét" méginkább nemzeti szerencsétlenségnek fogják fel és az oranzsista álláspontú kutatás éppen Orániai Vilmosban látja az összes nemzeti erők összefogásának kezdeményezőjét, az igazi nemzeti érdekek képviselőjét, a rendi vezetésben (Staaten General) az egyetlen közös kapcsot, mely az együvétartozást jelentette.8 A partikualarizmus felszámolásának általános követelménye önmagában helyes, de ahogyan ez az irányzat felveti, csak arra jó, hogy a forradalom továbbfejlesztésére törekvő plebejus és radikális mozgalmakat, 18-as bizottságokat a nemzetietlenség vádjával marasztalja el.9 . A városi gueux-diktatúrák története rendkívül gazdag és színes tapasztalatokkal gyarapíthatja tudásunkat, mindenképpen indokolt, hogy a marxista történettudomány több figyelmet fordítson rájuk, mint az első burzsoá politikai szervezetek kezdeti formáira, melyek ugyanakkor a korai polgári forradalmak természetéből is sokat árulnak el. Az olvasó talán eltekint e kérdés részletesebb elemzésétől, annál is inkább, mert készülő nagyobb munka adhat majd számot e fontos összefüggésekről. Ennek sürgősségét aláhúzza az a tény, hogy rendkívül sok elavult (éppen oranzsista) sablon él a németalföldi forradalom történetéről a hazai történészek tudatában, annak ellenére, hogy az itteni könyvtári anyag is elég betekintési lehetőséget ad. Különösen jól kiaknázhatók a felekezeti és pártszenvedélyek, a katolikus illetve liberális-protestáns nézőpontok harca. Főleg a katolikus irodalom, miközben az ellentétes tábor és a forradalmi akciók „leleplezésére" törekszik, gazdag dokumentációt ad a forradalmi mozgalmak rugóinak megértéséhez. Míg egyesek a „vallásos zavarokat" igyekeznek diszkreditálni, fontos peranyagokat és leveleket közölnek teljes részletességgel, melyekből a megmozdulások erői és vonásai rekonstruálhatók.1 0 A másik jól kimunkált terület a rendekre vonatkozó forrásanyag és a monográfiák. A XIX. század közepén meginduló nagy belga publikációk nagyrészt a rendiségre vonatkoztak. Prinsterer és Gachard (a mi Horváth Mihályunk pártfogója) hatalmas publikációs tevékenységének tengelyében ez a tárgykör állott.11 Ugyanekkor nagy hiányok mutatkoznak a városok történetének tudományos feldolgozásában. Hiába mondja ki E. Baie a túlzó tételt, hogy Flandria néhány város története.12 A városokra vonatkozó feldolgozások legnagyobb része könnyed, népszerűsítő összefoglalás. Alig vannak komoly várostörténeti monográfiák, főleg e korszakra. A városi demokratikus mozgalmak központjáról, Gandról szóló olyan mű, mint V. Fris-é, amely a legjobb ilyen munkák közé tartozik, csak igen hiányos, felszínes képet ad.13 Sokkal nagyobb azoknak a feldolgozásoknak a száma, molyok az egyes városok külpolitikai szerepét, általában a diplomáciai kapcsolatokat tárgyalják. Legtöbbször felszínes diplomáciatörténetben oldódik fel a legbonyolultabb belső társadalmi, -politikai problémákmegvilágítása.1 4 Ε hiányokért csak részben kárpótolnak más pozitívumok, többek között az egyháztörténet gazdagsága, mely sokrétű eredményekről tesz tanúságot, és érezhetően magasabb színvonalon mozog, mint a mi jelenleg alig fejlődő egyháztörténetünk.15 A belga történettudomány sok jó vonást és hagyományt vett át a francia történettudománytól. Ha a mélyebb realizmusra való törekvés, mely a mai legkiválóbb francia történészeket áthatja, itt is nagyobb tért hódít majd, ez előnyére fog válni a belga tudományosságnak. Az egyházi kötöttségektől való határozottabb szabadulás és a történeti materializmus szemléletmódjának meghonosodása nélkülözhetetlen láncszeme 7 Vö. Be Schrevel: Recueil (le documents relatifs au troubles religieux en Flandre. Tome II. Bruges. 1924 bevezetés. 8 G. Malengreau: L'esprit particulariste et la révolution des Pays-Bas au XVI. siècle. Louvain. 1936, bevezetés. 9 Expressis verbis : Kervyn de Lettenhove: Les huguenots et les gueux, tome V. 24.1. 10 Pl. Schrevel: Troubles religieux de XVI. siècle au quartier de Bruges 1566—1568. Bruges. 1894. 11 Pl. Gachird: Actes des Etats Généraux des Pays-Bas, Prinsterer nagy gyűjteménye az Orániai-ház pklevélanyagáról stb. 1! Le siècle des gueux. Tome I. 1928. 9. 1. 13 Histoire de Gand. Bruxelles. 1913. 14 E téren jó dokumentációk, pl. Gilliodls—Van Severen: Relations politiques des Pays-Bas et de l'Angleterre sous le règne de Philippe. II. és más munkái. 15 Az érdeklődőknek általános tájékoztatást ad II. Pirenne belga tört. bibliográfiája : Bibliographie de l'histoire de Belgique (több kiadásban). 23 Síáaadok
