Századok – 1958

Történeti irodalom - Taylor; A. J. P. lásd Bullock Alan - Taylor; A. J. P.: Bismarck; tthe Man and the Statesman (Ism Niederhauser Emil) 873

T TÖRTÉNETI IRODALOM y 873 iskolákba járassa gyermekeit. Hasonlóan a parlamenti választások sem irányadók, sok esetben éppen a lengyel lakosság öntudat osodásának fokát bizonyítja az, ha nem a lengyel burzsoá politikusokat, hanem a Németországi Kommunista Pártot támogatta s így keresett kiutat keserű helyzetéből, mint erre éppen a sziléziai lengyelség körében találhatott volna a szerző számos példát. Breyer könyve értékes részadatai ellenére sem az a munka, amely számunkra a hitleri politikáról, a lengyel szanáeiós kormányok szerepéről a második világháború előkészítésében valós képet nyújt. A szerző nem tudta megoldani azt a maga elé tűzött feladatot, hogy a német—lengyel feszültség okait feltárja és megmutassa az ebből kivezető utat. Elítéli Hitler agresszív politikáját, és ez adja meg munkájának az értékét. Ezt kifejezésre juttatja azzal is, hogy könyvét apja emlékének ajánlja, aki egyike volt azoknak a németeknek, akik Lengyelország oldalán harcoltak az 1939-es német—lengyel háborúban. Nem ért egvet Hitler módszereivel, de csak a módszereket ítéli el és nem érti meg a német—lengyel konfliktus alapvető okait. Magukat a német kelet-európai törekvéseket indokoltaknak ós helyénvalóaknak tartja. Ezzel a szerző akaratlanul is a mai nvugat-német imperializmus szószólójává válik, amely ma burkoltabb, simább eszközökkel, de végső esetben ugyanazt a célt tűzte ki maga elé, mint amit Hitler képviselt. SZOKOLAY KATALIN A. J. P. TAYLOR : BISMARCK. THE MAN AND THE STATESMAN (New York, Alfred A. Knopf. 1955. 286 I.) BISMARCK, AZ EMBER ÉS AZ ÁLLAMFÉRFI W. N. MEDLICOTT: BISMARCK, GLADSTONE AND THE CONCERT OF EUROPE (London, University of London, The Athlone Press. 1956. XIV, 353 1.) BISMARCK, GLADSTONE ÉS AZ EURÓPAI NAGYHATALMAK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A két ismertetett könyvet az első pillantásra Bismarck nevén kívül nem sok fűzi egymáshoz. A két angol t örténész munkája egészen más műfajokat képvisel. Medlicott, a XIX. századi diplomáciatörténet szakértője hosszas és részletes levéltári kutatások alapján igen alapos képet ad az európai külpolitika egy évéről 1880 áprilisától 1881 júniusáig. Azokat a nemzetközi bonyodalmakat és tárgyalásokat mutatja be, amelyek soián Gladstone fel akarta éleszteni az európai nagyhatalmak együttműködésének századeleji hagyományait^ és amelyeket Bismarck arra használt fel, hogy szavakban támogatva ezt a törekvést, előkészítse^» tető alá hozza — az Osztrák—Magyar Monarchia ellenzését legyőzve — a három császár szövetségét. Ez a könyv tehát szigoiúan vett szakmai munka, a diplomáciatöitenet egy igen szűk szakaszának a lehetőleg teljes forrásanyag alapján való feldolgozása. Taylor munkája nem kutat fel új anyagot, ismeretlen levéltári adatokat, hanem a már szinte mérhetetlenné duzzadt Bismarck-irodalom alapján rajzolja meg a német államféifi életútját. Munkája nemcsak egy szűk szakmai körnek szól, hanem szélesebb közönségnek is, következtetéseiben és hasonlataiban nem egyszer napjaink politikai kérdései is előkerülnek. A Habsbuig-monarchiáiól szóló munkájához hasonlóan ebben a könyvben is nem eseménytörténetet ad, a tényekre csak utal, hanem arra törekszik, hogy ezeket»a tényeket értelmezze és magyarázza. Inkább francia szellemességgel, mint angol részletességgel megírt munkája valóban laikusok számára is érdekes olvasmány lehet. Hűvös iióniája és sziporkázó hasonlatai a szakmai olvasót is újból megerősíthetik többek között abban, hogy a történetírás nemcsak tudomány, hanem valamelyest művészet is, és különösen a történeti életrajzban a prezentálás módja éppenséggel nem másodrendű szempont. Az erős műfaji ellentéteken túl (hiszen pl. Medlicott munkája távolról sem olyan ragyogó stílusú és élvezetes könyv, mint Tayloré) mégis együtt lehet és kell is tárgyalni