Századok – 1958

Történeti irodalom - Taylor; A. J. P. lásd Bullock Alan - Taylor; A. J. P.: Bismarck; tthe Man and the Statesman (Ism Niederhauser Emil) 873

•874 TÖRTÉNETI IRODALOM a két könyvet szemléletük alapvető azonosságai miatt. Mindkettő persze polgári álláspontot képvisel, nem marxista szemlélettel közelíti meg a történeti személyiség problémáját. Ez mindkét munka korlátait eleve kijelöli. De ezeken a korlátokon belül mindkettő igyekszik reális Bismarck-képet nyújtani. Bismarckot eddig a polgári történetírás különböző nemzetekhez tartozó képviselői vagy kritikátlanul dicsőítették, s a német történelem egyik legnagyobb géniuszának tekintették, vagy súlyosan elítélték, mint a reakció ésva népellenes rosszakarat megtestesítését. A két véglet között a szerzők igyekeznek egy valószerűbb Bismarckot ábrázolni, azt a Bismarckot, aki távoból sem volt egész életén keresztül olyan céltudatos és következetes, amilyennek szerette magát feltüntetni, hanem belpolitikai elképzeléseiben és külpolitikai koncepciójában nem egyszer korábbi álláspont jával szemben homlokegyenest ellenkező nézeteket hirdetett ; azt a Bismarckot, aki a szerzők szerint kétségtelenül rendkívüli politikai tehetség volt, de magabiztos, ellonmondást nem tűrő és a csalhatatlanság leplébe burkolózó külpolitikájával végső soron nem az új német birodalom megerősödését, hanem kétszeri elbukását készítette elő. · A két munka megállapításaival, értékeléseivel sok tekintetben lehetne vitázni, szemléletük alapvető korlátaira már utaltunk. De nem kétséges, hogy aki a múlt század második felének nemzetközi viszonyaival vagy a Monarchia külpolitikájával kíván joglalkozni, annak figyelembe kell vennie mind Medlicott könyvének szorgos munkával összegyűjtött adatait, mind Taylor friss és érdekes szempontjait. NrEDERHAÜSER EMIL ROBERT OWEN ÉRTÉKELÉSÉHEZ Robert Owen, a nagy utópista gondolkodó és gyakorlati reformer, az angol nép „social Father"-ja halálának 100. évfordulója alkalmából vettük elő az Owen-irodaloin legújabb termékeit : egy angol és egy magyar kiadványt. Margaret Cole, az ismert labourista társadalomtörténész, G. D.H. Cole feleségének könyve Owenről (M. Gole : Robert Owen of New Lanark. London. 1963. 231 1.), nem kívánja túlhaladni s revízió alá venni a legjobb angol-nyelvű Owcn-életrajzokat, hanem — mint előszavában írja — a legutóbbi néhány évtized folyamán előkerült adatok alapján új vonásokkal gazdagítja Oweniől alkotott képünket. Űj adatokat főleg Owen USA-beli, balul kiütött közösségalapítási kísérletéhez : New Harmony-hoz, valamint a chartizmus előtti szakszervezeti mozgalom keletkezéséhez nyújt. Margaret Cole Owen-életmüvének fénypontját New Lanark-ban látja s ezt a címben, könyvének beosztásában, értékelésében egyai ánt kifejezésre juttatja. Valóban New Lanark Owen életében a magaslat : az impulzív fiatalság és érett férfikor gyönyörű műve. Az elmélet megvalósulása a gyakorlatban s a gyakorlat ihletője újabb elméleti remekműveknek. Mi volt tehát New Lanark? Owen 20 éves korára már az ország egyik legkitűnőbb üzletembere a szövőiparban. Megveszi a korszak egyik legjelentősebb vállalkozását, a skóciai New Lanark-i szövőgyárakat, a Clyde vízesés mellett. Ehhez tudnunk kell, hogy Owen nemcsak a saját szakmájában kitűnő, hanem rendkívül olvasott és eredetien gondolkodó fő, aki 10 éves korára tisztázza magában a. vallási kérdéseket s eljut az ateizmushoz ; a további évek során számos társadalmi és filozófiai kérdésben is tisztul álláspontja s határozott elveket akar a gyakorlatban New Lanaikban megvalósítani. Ezek az elvek a következőek : a társadalom szerkezete jelen állapotában — az ipari forradalom Angliájában vagyunk — elfogadhatatlan, rossz. Az emberek javarésze küzködik, éhezik, vakulásig dolgozik, a kisebbség pedig minden jóban dőzsöl. A táisadalmat, amely alapjában véve évszázadok óta egyhelyben topog, csak az emberek közösségekben történő, ésszerű nevelésével lehet megváltoztatni. Átlagosan ezer személyből álló kommunákat kell létrehozni, kb. 4 — 6 km2 területen, amelyek gazdaságosan, önellátásra berendezkedve, a maximílis gépesítést bevezetve működnek, egy nagyobb, hozzáértő bizottság vezetésével. A kommunák csecsemőotthont, iskolát, közős konyhát, ésszerűen tervezett lakásokat, üzletet, a szükséges műhelyeket-és gyárépületeket, mo<JÓ és fehérítő helyiségeket, vágóhidat, mezőgazdasági üzemet stb. foglalnak magukban. És Owen igen rossz emberanyagból, renikívül kezdetleges anyagi feltételekből létre is hoz egy mintaszerű közösséget. Itt a minkisok gyermekeit jobban, értelmesebben és higiénikusabban nevelik, mint bármely más osztály bármely előkelő intézetben nevelt gyermekeit. Ebben a közösségben a munkások munkaerkölcsének és általános magatartásának megváltoztatásával a munkateljesítmények s ennek következtében a profit is jelentősen növekednek, a munkás emberek boldogok, munkaszeretők és erkölcsösek, egy olyan