Századok – 1958

Történeti irodalom - Kalabinski; Stanislaw: Antynarodowa polityka Endecji w rewolucji 1905–07 (Ism. Stanislaw A. Sochacki) 864

•866 TÖRTÉNETI IRODALOM Minden erőfeszítése a tömegeknek a harctól való visszatartására, a cári abszolutizmussal való békés együttélés lehetőségéről való meggyőzésére irányult. Erre vonatkozólag jellemző Roman Dmowski kijelentése, aki akkor ezt írta : „Saját házunkat építve huzamosabb ideig lehet egyetértésben és békében élni idegen bérletben".3 A lengyel burzsoázia és pártja azt remélte, hogyha demagóg, álhazafias jelszavak segítségével a forradalmi mozgalomra támaszkodik, és azt maga alá rendeli, akkor a cárizmus kénytelen lesz kérését figyelembe venni és, a növekvő válság láttára, bizonyos engedményeket tenni. De mindez meghiusult. Meghiúsította a januárban kitört általános sztrájk, mely a forradalom kezdetét jelentette. * A forradalom hirtelen kitörése meglepte a N.D.P-t, mely a mozgalmat csak a cárizmusra és burzsoáziára nézve ártalmatlan tüntetések keretében igyekezett tartani. A forradalomtól való félelmében a lehető legélesebben szembefordult a forradalmi tömegmozgalommal, melynek élén a S. Szd. P. állott. Mint évekkel később maga Dmowski is megerősítette : „A nemzeti demokrata tábor az első perctől kezdve határozottan fellépett a forradalmi vagy felkelési mozgalom minden kísérletével szemben."4 A nemzeti demokraták eleinte sztrájktörő mozgalom megszervezésére törekedtek, majd a munkásegységet diverzánsok segítségével belülről akarták megbontani az osztálybéke hangoztatásával. De ez a kísérlet sem sikerült. A gyári munkásság példáját követték a mezőgazdasági munkások és parasztok is. 1905 tavaszán s később ősszel számos felkelés volt a falvakban, melyekben több ezer ember vett részt. A parasztság felkelésének osztályharcos jellege mellett kifejezetten nemzeti szabadságharc jellege is volt . A parasztok megsemmisítették a cári jelvényeket, elűzték a cári hivatalnokokat és követelték a lengyel nyelv bevezetését. A nemzeti demokraták a parasztság mozgalmait fékezni akarták, és ezért elsősorban a mezőgazdasági munkásoknak ós a parasztoknak a szocialista agitátorok befolyásától való elszigetelésére törekedtek. Kiáltványaikban igyekeztek az agitátorokat a kormány embereiként beállítani, s a kormányellenes hangulatot kihasználva felszólították a parasztokat, hogy az állítólagos ügynökökkel szemben erélyesen lépjenek fel : „A kormány bujtogatóit szemmel tartsátok és ha arra szükség mutatkozik, tanítsátok ki őket alaposan." A nemzeti demokraták kiáltványaiknak és röpirataiknak, képmutató módon, pszeudo-hazafias színt adtak. Kifejezetten megerősíti ezt Dmowski is, aki szerint „a taktika megkövetelte a legélesebb nemzeti jelszavak használatát". A szerző könyvében felhívja az olvasó figyelmét a nemzeti demokraták egy nagyjelentőségű taktikai húzására, nevezetesen a Lengyel Királyság autonómiájának jelszavára. Az autonómiáknak a sorompó szerepét kellett volna játszaniok, mely elválasztotta volna a lengyel burzsoáziát az orosz forradalmi befolyástól, s egyidejűleg a lengyel uralkodó osztálynak előnyösebb helyet biztosított volna a cári Oroszország keretein belül. St. Kalabinski tudományos munkája fontos szerepet tölthet be számos téves nézet és a burzsoá történészek által terjesztett mítosz legyőzésében. Munkája minden kétségen felül elősegíti a lengyel birtokos osztály legnagyobb pártja, a Nemzeti Demokrata Párt állítólagos „hazafiságának" leleplezését. A könyvnek azonban vannak hibái is. Sokszor pl. nyilvánvaló, hogy a bőséges tényanyag csak elméleti tételek illusztrálását szolgálja. Szembetűnő ez mindenekelőtt a nemzeti demokratáknak a forradalom időszakában folytatott politikája bírálatánál. A szerző elfogadta a lengyel burzsoázia forradalommal szembeni egységes állásfoglalásának elméletét a forradalom egész időtartama alatt. A lengyel burzsoázia Kalabinski véleménye szerint a forradalom kezdetétől egységesen ellenforradalmi volt. Lehetetlen figyelembe nem venni, hogy a lengyel birtokos osztály törekvése a cárizmussal való szoros kapcsolatainak ellenére nem mindenben egyezett a cári politikával. A nemzeti demokratáknak, mint a lengyel burzsoázia érdekei képviselőinek saját törekvéseik is voltak. Tudták, hogy a demokrácia és a nemzeti függetlenség hiánya szükségszerűen a lengyel nemzet ellenállását váltja ki a cárizmussal szemben. Ezért társadalmi helyzetük tartósítására törekedve tevékenységükben számolniok kellett a néptömegek szabadságvágyával. Ε mozgalom' irányítását kierőszakolva, a felülről irányított változásokat túl nem lépő szűk keretek közé szorítva, forradalom nélkül a nemzeti demokraták kénytelenek voltak kétkulacsos politikát folytatni. Világos fényt vet erre Dmowski kijelentése: „...a politikai mozgalmakat szító társadalmi osztálynak az országban kétféle szerepet kell magára vállalnia : egyidejűleg mérsékelt és radikális pártnak kell lennie, tettekre kell buzdítania, mozgalmakat szerveznie, s ugyan-3 Przeglad Wszechpolski (összlengyel Szemle) 1904. 7. sz. 486. 1. 4 Roman Dmowski: A konzervatív eszme bukása Lengyelországban. Varsó, 1914. 101.1.