Századok – 1958

Történeti irodalom - Belorusszija és Litvánia parasztjai a XVI-XVIII. században (Ism. Niederhauser Emil) 855

•856 TÖRTÉNETI IRODALOM bevezették, a keleti területeken a livoniai háború miatt valamivel később. A rendelet jellegére vonatkozólag sok egymásnak ellentmondó elmélet található a kérdés eddigi irodalmában. Pohilovies megállapítja, hogy alapvető tendenciája a majorsági gazdálkodás megerősítésére, a jobbágyrendszer megszigorítására, a robotszolgáltatások növelésére irányult. A jobbágyok földhözkötését nem ez a rendelet mondotta ki elsőízben, már a XVI. század első felében jelentek meg erre vonatkozó uralkodói intézkedések. Tárgyalása első részében a szerző áttekintést nyújt a parasztság helyzetéről a XVI. század derekától a XVII. század derekáig terjedő időszakban. Az 1557-es rendelet értelmében a parasztcsaládok egységes méretű telket, ún. volokát kaptak, ennek területe 21,36 hektár. Ezt a területet 30 morgra osztották fel ; a háromnyomásos rendszernek megfelelően a határ mindhárom részében 10—10 morgot kapott egy parasztcsalád. Tekintettel arra, hogy a föld sokhelyütt gyenge minőségű volt, a vol oka terjedelme néha a 30 morgnál több is lehetett. A terület kimérése után sorshúzással kapták m^ az egyes családok telküket. A zsellérek (ogrodnyikok) 3 — 3 morg földet kaptak. Ugyanakkor kijelölték a parasztok közös földjeit (legelőt stb.). A végrehajtás során a hatóságok arra törekedtek, hogy a parasztok megtartsák korábban is birtokolt földjeiket. A faluközösség a rendezés után is megtartotta régi szerepét. A magánföldesúri birtokokon nagyjából azonos elvek szerint hajtották végre a rendezést, de a parasztok számára valamivel terhesebb módon, mint a nagyfejedelmi birtokokon. A reform fő célja az uradalmak jövedelmének fokozása volt, ezt részben bizonyos paraszti földek elvételével, főképp pedig a paraszti szolgáltatások növelésével érték el. A XVI. század derekán a jobbágyság még rendelkezett megfelelő állatállománnyal telkeinek megműveléséhez. A reformot követő egy évszázad során viszont a paraszti lakosság szaporodása arra vezetett, hogy a telkek felaprózódtak és már a XVI. század végén az átlagos parasztcsalád 1/2 — 2/3 volokát műveit meg. A XVII. század első felében a telkek felaprózódása tovább folytatódott. Országos viszonylatban — forrásanyag hiányában — a szerző nem tudja ezt a folyamatot dokumentálni, de egyes birtokok konkrét példáján látszik az, hogy a XVII. század derekán már az 1/4 volokát művelő jobbágyréteg teszi ki a számszerinti többséget. Az 1557-es reform — foglalja össze mondanivalóját a szerző — bevezetése pillanatától nagy változást jelentett a parasztság fejlődésében. Nagy mértékben nivellálta a különböző paraszti rétegek helyzetében megmutatkozó különbségeket, ugyanakkor mintegy félévszázadra erősen lelassította a parasztság differenciálódását. A továbbiakaban a szerző a különböző paraszti rétegek szolgáltatásainak a kérdését vizsgálja. Az 1567-es rendelkezés részletes pontossággal megszabta ezeket a kötelezettségeket. A telkes parasztok bizonyos pénzszolgáltatással tartoztak, elég jelentős termény- (zabbal és szénával), kisebb természetbeli szolgáltatásokkal (ludak, tyúkok, tojás stb.), ezeket többnyire pénzben válthatták meg, végül pedig robottal, amely a rendelkezés szerint heti két napot tett ki, ehhez járult még évi 4 nap külön robot. Robotban egy voloka után egy ember volt köteles dolgozni. A robotot tilos volt más szolgáltatássá átváltoztatni. Ezen kívül a parasztok kötelesek voltak részt venni a széna betakarításában, éjjeli őrséget állni, fuvarozni saját költségükön, utakat és hidakat javítani, külön pénzadóval tartoztak, ezt az állam hadicélokra szedte be, ugyancsak pénzzel váltották meg a földesúr malomtartási jogát. Ezek a szolgáltatások, ahogy megint egyes birtokok konkrét példáján látszik, a XVlI. század derekáig valamelyest még megnőttek. A parasztság másik kategóriáját a telepes parasztok alkották; az 156Ó-as években az állami birtokokon ez volt a parasztság számbelileg legnagyobb rétege. A telepes parasztok nem tartoztak robottal, a heti 2 napos robotot eleve pénzben váltották meg, a 4 külön robotnapot pedig szintén pénzben és részben természetbeni szolgáltatással róhatták le. Annak ellenére tehát, hogy az 1557-es rendelkezés a majorsági gazdálkodás megerősítésére irányult, a parasztság számottevő rétege már eleve kívül maradt a robotszolgáltatásokon, mert a majorság számára szükséges munkaerőt már az előbb ismertett paraszti kategória ellátta, az esetleges további munkaerőszükségletet inkább a robotoló parasztság munkajáradékának növelésével fedezték, az újonnan jelentkező parasztokat pedig telepes parasztokként ültették a földre. A pénzszolgáltatás mellett persze ezek a telepes parasztok is tartoztak terményszolgáltatással. A későbbi évtizedekben a telepes parasztok szolgáltatásai is megnövekedtek. A magánföldesúri birtokokon a parasztság terhei nagyjából azonosak voltak az állami birtokokon élő parasztokéval, de ezek a terhek gyorsabb ütemben nőttek, különösen a robotszolgáltatás, amely egy évszázad alatt 2 — 3-szorosáia nőtt mep. A parasztságnak az említett két nagyszámú rétegén kívül voltak még kisebb létszámú, bizonyos mértékig kiváltságos kategóriái, az ún. szolgák. Ezek 1, gyakran 2 voloka földet kaptak, a legtöbb általános paraszti szolgáltatástól mentesek voltak,