Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
78 GYÖRFFY GYÖRGY Hogyan rekonstruálhatjuk ennek az adónemnek az alakulását? Az eszkil bolgároknál az volt a jogszokás, hogy ha valaki nősült, lovat adott a királynak.18 8 Lovat adott a székely akkor is, amikor még egyetemlegesen lovon harcoló katonai segédnép volt. A X. században ezt az adót könnyen, lóháton el lehetett juttatni a székelyek urának, a trónörökös hercegnek, Biharból Bihar várába vagy Sasvárról Nyitrába. A székelyek azonban áttelepültek Erdély hegyeibe s a földművelés uralkodóvá válásával a ló helyét a szántó ökör foglalta el. Ezzel lehetetlenné vált a rendszeres lóajándék, de az áttelepüléssel lehetetlen lett az is, hogy Erdély végeiből minden székely különkülön egy-egy állatot hajtson fel Budára. Jogi rendezés műve kellett legyen : először, hogy minden egyes székely esküvője helyett a király esküvőjére közösen adtak lovat ; másodszor, hogy egy ló helyett két ökröt adtak, két alkalommal ; harmadszor, hogy három ökröt adtak három alkalommal s rendkívüli megajánlásképpen még rendkívüli alkalommal is, — de ez már nem ment mindig vér nélkül. Lehetséges-e, hogy egy adózási mód gyökerei a IX. századba nyúljanak vissza ? Az etnikai adónemek roppant szívósságára legyen szabad két példát felhoznom. 1. A magyarok kazár módon adóztatták az erdőlakó népeket nemcsak Etelközből,18 9 hanem az új hazából is. A szlavóniai nyestbőradó (marturina), mint királyi adó, pénzzel megváltott formájában 1570-ig érvényben volt ; a királyok által a XlII. századtól kezdve eladományozott marturina magánföldesúri szedése pedig még a XVIH. században is kimutatható. Klaic utolsóadata szerint 1669-ben Zrínyi Miklós özvegye jobbágyaitól egyebek mellett egy nyestbőrt is szedett.19 0 A románok juhötvenedet fizettek Szerbia területén s Magyarországon kimutathatóan a XIII. század óta, ahol az általános volt a XVI. század végéig, de szász területen megmaradt majdnem 1848-ig.191 A székelyek adózási módjáról megállapítható, hogy sajátos etnikai adózás, mely rokon az eszkil-bolgárok adózásával s abból levezethető. 2. A magyar őstörténetnek egyik nehéz kérdése : hogyan kell magyarázni Ibn Rusta és a vele lényegében egyező Bakri azon adatát, hogy ,,a magyarok határai közül az [első" a besenyők országa és az 's. k J-bolgárok 188 A házasságkor az uralkodónak fizetett adó eredetileg a ius primae noctis váltságdíja, mint ezt pl. a XI. századi Wales-i törvénykönyv világosan kimondja. Vö. Engels: i. m. 135. 1. 189 Ibn Rusta és Gardïzï csak általában beszól a szlávok adóztatásáról (MHK. 169., 172.1.), de az orosz őskrónika adata a 859. ós 884. évnél már a kazároktól függetlenedett magyarokra vonatkoztatandó, akik az adóztatott népek ós kazárok között laktak. 190 V. Klaic: Marturina, slavonska daca u srednjem vijeku. Rad jugoslavenske akademije. Knjiga 157. Zagreb. 1904. 114-213. 1., főként 1. 212 - 3. 1. Herkov, Zlalko : Grada za financijskopravni rjecnik feudalne epohe Hrvatske. II. Zagreb, 1956. 128. 1. Nyestbőradót más adónemek mellett Erdélyben és a Felvidéken is szedtek. 1138 : „homines, qui debent per annum dare XX1' Martures, ..." (MNy. 1936. 203. 1.); 1265 : „super facto marturinarum et asperiolinarum recurretur ad privilégium populorum de Turuch" (Száz. 1909. 879. 1.). Az erdélyi adat vadászokra vonatkozik, viszont a liptói és turóci népek nyestbőradója mezőgazdasági termékek mellett fizetett szokásos adónem. 191 Dragomir : Vlahii din Serbia. Anuarul Institutului de Istorie Nationale. Cluj. 285 — 91. 1.; Al. Dobosi: L'impôt roumain de la quinquagesima. Revue de Transylvanie. Cluj. 1936 ; Lukinieh — Ο didi— Fekete Nagy — Makkai: Documenta históriám Valachorum illustrantia. Bpest, 1941. 610.1.; Makkai: Erdély népei a középkorban. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. 1943. Magyarok és románok. 357. kk. 1.
