Századok – 1958

Történeti irodalom - A magyar irodalom története 1849-ig (Ism. Benczédi László) 844

•844 TÖRTÉNETI IRODALOM az eredeti munka megfelelő helyének megadása nélkül, valamint egyetemi jegyzetnek forrásként való felhasználása. Az ilyen jellegű felületességek egy tucatot tesznek ki. Dicséretül szolgál viszont, hogy sajtóhibát a kötetben alig találni. (A Pier della Vignához "kapcsolódó ll47-es évszám sajtóhiba 1247 helyett. A 427. oldalon a Lazarev-munka címe hiányzik.) Itt jegyzem meg a korábbi magyar irodalom elég általános mellőzését is. Egyes részletkérdésekről ugyanis már jelentek meg korábban is magvar publikációk. Diner-Dénes előbb említett, munkája mellett Cs. PappJózsef cikkét említhetem (Az olasz Hatvani. Cecco d'Ascoli. Erdélyi Múzeum 1905), az idevágó egyháztörténeti munkákról nem beszélve. Végezetül dicséret illeti a, könyv szép kiállítását. A borítólap és a másfél tucatnyi kép, illetve képrészlet tematikailag jellemző és művészi alkotások szerencsés válogatása. De még kifejezőbb lett volna az eredeti színhatás visszaadása. Igv a borítólap színesen (vö. Fra Angelico, SIvIRA, Genève, 1955. c. kötet hátsó borítólapján) méginkább érzékeltette volna a leírt események jellegzetes színterét, az olasz városképet. Összegezve a hazai irodalmunkban úttörő jellegű munka erényeit és gyengé égéit, a kutatás megkezdésében mutatkozó nagy pozitívumot szeretném kiemelni, valamint a marxista állásfoglalásra való elég általános törekvést. A kötet egyenetlenségeivel, hiányaival kapcsolatos bírálat, a módszertani problémák felvetése azért volt szükséges, hogv a folytatásra érdemes és külföldön is érdeklődést kelteni alkalmas sorozat színvonala emelkedjék, s a rokon tudományágak osztatlan elismerését nyerhesse el. Kisebb témák el-mélvültebb tárgyalása az ehhez vezető út, különösen a bár tehetséges, de pályájuk kezdetén álló munkatársak számára. A kisebb témák feldolgozását mutat ja maga az olasz irodalom is. A megtett egybevetések és csupán vázlatszerű történeti kiegészítések arra igyekeztek utalni, hol kell a munkaközösségnek újra, részleteiben foglalkozni egyegy mozzanattal, s ezzel talán hozzájárulhattunk a hazai Itália-kutatás tervszerűbbé tóteléhez. Emellett számos, folyóiratainkban nem ismertetett, a kérdéskörbe vágó cikkre és könyvre ezúttal látszott szükségesnek az olvasó figyelmét felhívni, hogy a mulasztásokat némileg pótolhassuk. SZBKEL-Y GYÖM;Y A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1849-IG (Budapest, Bibliotheca, 1957. 489 I.) Egy-egy irodalomtörténeti munka megjelenése — úgy érezzük — az irodalmárokon kívül kicsit mindig a történészek ügye is. Ennek egyszerű a magyarázata. Az irodalomtörténeti feldolgozás tárgya, az irodalmi alkotás általában egy-egy kor arculatát tükrözi, az irodalmat hordozó nép életéről és vágyairól ad hírt, ezért egyben nélkülözhetetlen fonása a történeti megismerésnek is. Emellett azonban az írói életmű .marandóságát, irodalomtörténeti rangját éppen az biztosítja, hogy nemcsak kifejezi és összefoglalja saját korát, hanem — akarva vagy akaratlanul — formálja és alakítja is, azaz maga is a történelem hajtóerejévé válik. Az irodalom eszerint nem csupán forrát a és segédeszköze a történeti kutatásoknak, de bizonyos esetekben tárgya ós célja is. Ami pedig a két tudomány, a történettudomány és az irodalomtörténetuás tematikai rokonságát, kölcsönös egymásrautaltságát illeti, ennek oka szintén kézenfekvő : mindkettő — a maga módján — az egységes és oszthatatlan történelmi valóságot tükrözi. Mindezzel persze korántsem akarjuk azt mondani, hogy az irodaiomtörténetírásnak nincs meg a maga külön, a történettudománytól távolálló problematikája. Mint ahogy nincs írói életmű — még ha századokra szól is a jelentősége —, amely az élet, egészét átfogná, s ismerete feleslegessé tenné a történelmi valóság minél teljesebb feltárását, ugyanúgy a történelmi tényezők sem magyarázzák meg önmagukban egyetlen irodalmi alkotás keletkezését sem. Sőt, az irodalomtörténészek munkáját bizonyos értelemben összetettebbnek is érezzük a magunkénál. Az irodalomtörténeti) ás természete — tudományos módszerei és kutatási eljárásai tekintetében — a történettudományéval rokon, de emellett megköveteli az írói mű esztétikai elemzését és intuitív látását is, hiszen ez bármilyen irodalmi alkotás megértésének nélkülözhetetlen feltétele. Az irodalommal foglalkozóknak egy-egy irodalmi munka elemzésekor szinte újra végig kell élniök a mű létrejöttének és kialakulásának bonyolult folyamatát, ismerniök kell a költő hangulatainak, érzelmeinek és szándékainak legapróbb rezdüléseit is. A művészi újraalkotásnak ez a képessége az, melyet általában irodalmi érzéknek nevezünk, s amely