Századok – 1958

Történeti irodalom - Az itáliai renaissance kibontakozásához (Ism. Székely György) 836

•838 TÖRTÉNETI IRODALOM Crassus traktátusa [1080] Henrik jogainak védelmére Gergely ellen, Julius Ficher: TJrk. ζ. Reichs- u. Rechtsgesch. Italiens. Innsbruck 1874. 109 —10, 118. 1. ; s talán idevág a későbbi gyanús Paierie alak, De anulo baculo gladio diademate versus. M. G. Libelli de lite imp. et pont. III. 725. 1.). De feltűnő, hogy erre az értelmezésre a kortársak kifejezett véleménye — talán Petrus Crassus célzásaitól eltekintve (Vos tarnen Paterini, dicere creberrime soletis, propter deum fieri defensionem, qua Gregorium vestrum defenditis papam . . . stb.) — nem utal, s a krónikások más véleményen vannak. Ezért a társadalomtörténeti jellegű szómagyarázatot megalapozottabbnak tartom s ez bizonyítani látszik Sallay leírásának lényegét is. Azt azonban még kiemelném, hogy Petrus Crassus egy helye szerint ellenfelei magukat nevezik patarénoknak (qui se Paterinos appellant). A fonások más része azonban az ellentelektől származónak mutatja a fogalmat. így az Arnnlfkrónika egyik helyén az egyháziak ellen a simonia általánosításával harcolókról mondja, hogy őket a többi köznép ironikusan patarénnak (Patarinos) nevezte (Muratori: R. I. S. IV. 24 — 25. 1.). Ez a szó már nem vezethető le egyszerűen a ,,páter" szóból, amellett értelmileg is olyan körülmény feltételezését kívánja meg, amiből a kortársak megértették az irónia alapját. Az irodalom nagy valószínűséggel keresi régóta azt a társadalmi kategóriát, ami a gúny tárgya lehetett, de ami egyben az eretnek összetartozás szociális alapját is alkothatta. Elterjedt és megalapozott felfogás milánói utcanevet keres alapként (Pattari), ahol a rongyszedők találtak menedéket vagy ahol posztót szőttek, adtak el. (V. ö. Du Cnnge i. m. V. 134, 137.. 1., N. Zmgarelli : Vocabolario della lingua italiana. Bologna, 1955. 1105. 1.) A forrásokból egyértelműen látszik, hogy a név származtatható a „pattaro" = zsibárus, ószeres és ,,patta" = rongy szóból. (Legutóbb Arsenio Frugoni foglalkozott a kérdéssel, Due Schede : „Pannosus" e „Patarinus" c. tanulmányában, Bull. dell'lst. stor. ital. per il medio evo e Arch. Muratoriano, n. 65. 1953.) Már most, hacsak képletesen fogadjuk is el a fogalmat, ti. hogy ez sértő kifejezés (rongyosok, toprongyosok), akkor is a népmozgalom tagjainak nyomorúságára, szegény voltára utal. Bonizone (már 1057-nél) említi is, hogv a simonikusok, gyalázva az ellenük háborgó tömeg szegénységét, nevezték őket „Paterinos, id est pannosos" (Bonizonis episcopi Sutrini Liber ad amicum. M. G. Lrbelli de lite imp. et. pont. 1. 591 — 92.1.). De a források közvetlenül is alapot adnak arra, hogy a reformprédikátorok hallgatóságát a szegénység körében keressük elsősorban : eladósodottak, szegény kézművesek, szamárhajcsárok állapíthatók meg (Landulf-krónika. Murateri: R. I. S. IV. 101, 108. 1.). Mármost Sallay leegyszerűsíti az eseményeket és így nem derül ki, hogy az 1071. évi első tűzvész után, mikor sokan elhagyták Erlembald seregét, a szegényebb iparosok Cs piaci árusok tartottak ki mellette, hogy azután az 1075. évi második tűzvész után sikerüljön a lovagoknak a •néphangulatot Erlembald ellen fordítani. Kétségtelenül a szegénység szerepe a legjelentősebb tény a városi mozgalomban. De a források éppen a pataria név bizonytalan elemzése során utalásokat tesznek bizonyos görög nyelvi eredetre, bizánci kapcsolatokra is. Bonizone is bekapcsol etimológiai fejtegetésébe ilyen elemet (Et illi quidem dicentes fratri ,racha', rei erant iudicio — rachos enim Grece, Latiné pannus dicitur — ... I. m. 591—92. 1.). A Landulf-krónika ismételten alkalmazza a patariára a Pathalia, Patalia nevet (id. hely 101 —102, 108. 1.). Az Arnulf-krónika pedig egyik helyén, tudálékos fejtegetésben, a görög Pathos = perturbatio szóösszevetésből a Paiaríni = perturbatoros értelmet vezeti le (id. hely 39—40. 1.). Az eltérő beállítottságú szerzők mindegyike sejtet halványan valami görögös hátteret. A kérdést Sallay nem veti föl, holott az ő fejtegetéseit is alátámaszthatta volna. Helyesen mutat rá (18. 1.) a katarok és a patarénus mozgalom kapcsolatára és bírálja azt az irányzatos egyháztörténeti beállítást, hogy a patarénus mozgalom — a pápasághoz való átmeneti viszonya alapján — ortodox irányzat lett volna. De a kérdés nem szűkíthető le-a pataria feltételezett katar magvára. A patari — cathari nevek összefüggése egyébként eléggé elterjedt a tudományos irodalomban. De az eretnek elemek közt feltehető a manicheus irányzat is. Erre az olasz „paterino" szó értelmezői nem egyszer rá is mutattak (v. ö. O. Bulle — G. Rigutini : Neues italienisch-deutsches u. deutsch-italienisches Wörterbuch I, 1907, 566 — 67. 1. és F. Palazzi: i. m. 787. 1.). Tény, hogy a német-római birodalomban megtalálható a manicheus eretnekség is a pataria létrejöttének időszakában. így az 1050-es évek első felében Goslarban kivégzett manicheusokról tudósítanak források Hermann von Reichenau : Chronicon. Texte zur Geschichte der salischen Kaiserzeit. 1024—1056. Kiadta Bulst és Ernst. 1953. 81. 1. ; Lamperti monachi Hersfeldensís opera. Kiadta Holder-Egger. 1894. 63. 1.). Az irodalomból ismeretes, hogy Sproemberg professzor előadásaiban az Amulf-krónika görögös magyarázatát úgy értelmezte, hogy a név balkáni újmanicheus eszmékkel együtt jöhetett. Ernst Werner etimológiai tanulmánya pedig nagyobb egyháztörténeti keretbe igyekszik ágyazni a kérdést, s a kisázsiai Patara helységhez kapcsolja (Vom Mittelalter zur Neuzeit. Berlin, 1956. 404—19. 1.). Ez a