Századok – 1958

Történeti irodalom - Kun Béla a Magyar Tanácsköztársaságról (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 832

TÖRTÉNETI IRODALOM 833 fogoly tábor forradalmi szellemű fiatal tisztjét, a Bolsevik Párt harcosát, ki Lenin mellett tanult, s-a politikai vezetőt, kit a forradalom egy egész ország élére állított. 1917 — 19-ben olyan hatalmas léptekkel haladt előre a történelem, az események olyan gyors sodrásban követték egymást, hogy ennek ütemét kevesen tudták követni. Nagy történelmi erőpróba volt ez a tömegek számára : lerombolni a régi, s felépíteni egy új társadalmi rendszert. A kötetben éppen az a megnyerő, hogy ebben a folyamatban nem csak a sikerek és maradandó eredmények szólainak meg, hanem a tévedések, hibák is. Kun Béla, a kommunista vezető, emberi közelségbe kerül az olvasóval. A dokumentumokat a kötet keletkezésük időrendjének megfelelően, hármas tagolásban tárja az olvasó elé. Az első részben ,,A prolertárhatalomért" cím alatt azokat a kisebb-nagyobb írásokat találjuk együtt, amelyek a március 21-ét megelőző eszmei, politikai harcban születtek meg. Szinte megdöbbentő, hogy Kun Béla milyen pontosan követte, csaknem naprólnapra, a magyarországi forradalmi mozgalom fejlődését, erősödését. A közölt írások első dátuma 1918 január — s ettől kezdve ezekből a rövidre szabott cikkekből magunk előtt látjuk a hazai eseményeket (Munkástanácsok Magyarországon, Új fertőző góc, A forradalom szülési fájdalmai, Forradalom Magyarországon stb.). Ő volt az első, aki a magyarországi munkástanácsok megalakulásakor kimondta : ,,A munkástanácsok megalakítása nem egyszerű utánzása az orosz forradalomnak, hanem belső szükségszerűség" (38. 1.). . A rövidebb cikkek mellett néhány brosúra a kommunisták programját, a "tanácshatalom lényegét foglalja össze, míg mások a hazai forradalmi átalakulás legfontosabb kérdéseit tárgyalják (pl. Kié a föld?). Ezekben az írásokban Kun Béla mint az Oroszországban élő magyar kommunisták szervezője, a hazai forradalom bekövetkezésében bizonyos forradalmár szólal meg. A hazai eseményeket s a tennivalókat az Októberi Forradalom tanulságaihoz méri, részletkérdésekbe nem bocsátkozik. Minden sorából az csendül ki : most a legelső feladat a proletárforradalom győzelméért küzdeni. Ezt szolgálja pártszervező munkája, majd, már Budapesten, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában való résztvétele. ,,Proletárhatalom Magyarországon" címmel kapjuk kézhez a Tanácsköztársaság időszakából készült válogatást. A kötetnek ebben a részében valóban érezzük a pezsgő életet. Kun Béla munkája, állásfoglalása s a Tanácsköztársaság történetének főbb állomásai, nagy kérdései egyszerre, együttesen tűnnek itt elő. Külföldi újságíróknak tett nyilatkozatok, újságcikkek, munkás- és katonagyűléseken tartott beszédek, s az államvezetés munkájának tanúságait lerögzítő írások követik egymást olyan változatosságban és sokaságban, amely hűen idézi az elmultakat, de egyúttal igen nehéz feladat elé állítja a kötet ismertetőjét. Március—április a szédítően gyors építő munka időszaka ; lelkesedés és büszkeség jellemzi. Májustól kezdve, a háború és a belső nehézségek újabb és újabb erőpróbát követeltek. Éttől kezdve a dokumentumok (akár a budapesti központi munkástanácsban, akár a különböző országos kongresszusokon elmondott beszédekről van szó) tartalmukban egyre inkább összpontosulnak a párt, a bürokrácia (állami, közigazgatási apparátus értelmében használja a kifejezést Kun), az ellátás (parasztság) s a belső ellenforradalom, illetőleg a diktatúra módszereinek kérdései köré. Hosszú időn át vádolták Kun Bélát azzal, hogy a Tanácsköztársaság idején a döntő elhatározásoknál ingatag, vagy egyenesen áruló magatartást tanúsított. A közölt anyag e vádakat megsemmisíti (1. pl. a májusi válságot), de sajnálatos módon, egy pontra, a Forradalmi Kormányzótanács lemondásának időszakára nem vet fényt. Valamennyi dokumentum arról tanúskodik, hogy Kun Béla hallatlanul sokoldalú munkát végzett, s rendkívül sok feladatot vállalt magára. Együtt élt a Tanácsköztársasággal, annak minden problémájával. A külügyi és hadügyi népbiztosság feladatainak ellátása mellett ténylegesen a proletárdiktatúra vezető személyisége volt. Válságos helyzetekben tartott beszédei a vezetőnek és embernek olyan tulajdonságait tárják fel, amelyek mindenkor rokonszenvet váltanak ki. A baj okról, a veszedelemről mindig nyíltan, minden kertelés nélkül szólt, őszintén feltárta a helyzetet, s úgy tett indítványt a gyors cselekvésre. Továbbmenve azt is még kell állapítanunk, hogy kitűnő szónok volt, stílusa élénk és hat ásos .«Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a századeleji Magyarországon a munkásmozgalom vezetőitől elvárták,hogy jó szónokok legyenek. A válogatott anyag felét azok az írások teszik ki, amelyek a Tanácsköztársaság bukása után a ,,Tanulságok"-at foglalják össze. 1919 decemberében kelt az első, s 1934-es dátumot visel magán az utolsó. Ezek már nem a napi politikai harc sodrában keletkezett,