Századok – 1958

Történeti irodalom - Kun Béla a Magyar Tanácsköztársaságról (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 832

832 TÖRTÉNETI IRODALOM szembekerült a forradalmi útra lépő tömegekkel" (257. 1.). Sajnos sem a megyei ellenállás korlátait, sem a megyei nemesség és a nép ellenállásának különbségét, illetve a nemesség és parasztság szembekerülését nem bizonyítja. A parasztság mozgalmainak részletes tárgyalása nélkül ezt nem is leket megtenni. A szerző legfontosabb feladata éppen az lett volna, liogy a forradalom egykori vezetőjének, a középnemességnek, s egykori szövetségesének, a parasztságnak eltérő útjain s osztályharcán keresztül mutassa be az önkényuralommal szembeni ellenállást s érzékeltesse, hogyan tartja ébren 48 igazi szellemét a nép, illetve tesz az uralkodó osztály lépéseket a kiegyezés felé. Bár az uralkodó osztály egyes részei, egyes lépései olykor sikerült megvilágítást nyernek (mint pl. Deáknak és körének kapcsolata a konzervatívokkal, Deák „fejlődésének" a 67-es deáki politikához vezető útnak a rajza 263— 65. 1.), a középnemesség jobbratolódási folyamatának bemutatása egészében nem anyagszerűen s ezért nem meggyőzően történik. Rendkívül meggyőző lapjai a könyvnek azok a részek, ahol a szerző Teleki László hazatérésének, a határozati párt létrejöttének s Teleki öngyilkosságának körülményeit írja le, annak ellenére, hogy helyenként itt is túl aprólékos s fölöslegesen részletekbe menő. Mindenképpen helytálló az a megállapítás, hogy a 61-es határozati párt a forradalmi hangulat levezetésére szolgált (274. L), ennek a levezetésnek szükségességét azonban magára a középnemesség egy részére is vonatkoztatni kell, ha nem is mindenben azonos ez a szerep a néptömegekévei. Semmiesetre sem lehet olyannyira leegyszerűsíteni a kérdést, hogy ezek a középbirtokos rétegek „nem akartak radikális jelszavaknál többet" (275. 1.). Máshol Lukács maga is ellene van saját feltevésének, mert éppen azt bizonygatja, hogy Telekiben a kossuthi forradalmi politika letéteményesét látták s ezért követték a középbirtokosok (v. ö. 269. és 275. 1.). Hasonlóképpen túlzottnak tartjuk azt a következtetést is, miszerint a nép rádöbbent, hogy a középbirtokosság magára hagyta (307. 1.). Tudvalevőleg még 1867 után is évtizedekig befolyása alatt tudta tartani a középbirtokosság a népet. Ebben az időben még nem hogy a nép, de maga a közbirtokosság sem döbbent rá, hogy cserbenhagyta egykori ideálját, a nemzeti függetlenséget. Összefoglalva : bár a szerző nem kielégítően, vagy egyáltalán nem foglalkozott több, témája körébe vágó kérdéssel s az egyes mozgalmak s egyedi tüntetések aprólékos leírásával ezek jelentőségét látszólag megnövelte : a mű elolvasása után mégis reális képet nyerhetünk a „függetlenségi és alkotmányos mozgalmak" igazi értékéről. Világosabban mint eddig, láthatjuk, mily gyengék voltak azok a haladó erők, melyekre a polgári forradalom következetesen demokratikus végigvitelének feladata hárult.. M. KONDOR VIKTÓRIA KUN BÉLA A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL s Válogatott beszédek és írások (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1958. 643 1.) Kun Béla könyvére nem kell felhívni a figyelmet : ezt a kötetet a kortársak, - a fiatalabb generáció, szakemberek és olvasók egyaránt várták, s nagy érdeklődéssel veszik kézbe ; a kiadó e válogatás megjelentetésével hosszú évek adósságát törlesztette. A kötet Kun Bélának csak a Magyar Tanácsköztársaságra, valamint előkészítésére, értékelésére vonatkozó beszédeit, írásait tartalmazza. A válogató Pintér Mariannenak igen nehéz feladata volt, amikor arról kellett döntenie, mi kerüljön be a kötetbe. A közölteken kívül külföldi lapokban, hazai, 1919-es újságokban, s a levéltárban még igen sok olyan anyagot találhatnánk, mely számot tarthat a megjelenési«. Igaz azonban az is, hogy a rendszeres, a teljes anyag feltárására törekvő kutatások még nem hozták napfényre Kun Béla munkásságának összes dokumentumait . Ha tehát egyes részletkérdésekben lèhet is vitatni a válogatást, ez távolról sem érinti a lényeget, azt ti., hogy az e kötetben közzétett anyag egésze a kort és benne Kun Bélát hitelesen állítja elénk. Nagy segítséget jelent a kötet tanulmányozásához, Kim Béla megismeréséhez dr. Münnich Ferenc előszava. Münnich Ferenc Kun Béla harcostársa volt. Írása rövid életrajz és egyben bíráló értékelés, amelyet Kun Béla tisztelete hat át. Az előszó és a válogatás egyaránt arra törekszik, hogy a valóságos Kun Bélát mutassa meg : a politikai kérdések iránt fogékony fiatalembert, az oroszországi hadi-