Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
720 LACKÓ MIKLÖS 3. táblázat. A gyári és a kisipari munkásság származási rétegződése 1949 (A munkások %-ában) Az apa foglalkozása Ipari munkás Egyéb munkás Mezőgazdaság : a ) agrárproletár b) birtokos paraszt .. Önálló iparos Egyéb vagy ismeretlen Gyári munkások 7 · 36 16 26 10/ 12 10 Kisipari munkások 28 12 19 \ ÍR 17/ 36 16 8 iiugy mutasson. A kapitalista iparfejlődés minél régebbi szakaszába megyünk vissza, annál élesebb klülönbségeket találunk a kis- és a nagyipari munkásság származási összetételében. 2. A gyári munkásság egyneműbb összetételét mindenekelőtt az örökletes ipari proletár- réteg jóval magasabb aránya mutatja. Ebből a szempontból is kiemelkedik a nagy-budapesti gyári proletariátus, amelynek már 1930-ban kb. 40%-a tartozott az örökletes réteghez. Már utaltunk arra, hogy 1930— 1949 között az örökletes ipari proletárok aránya a fővárosban kisebb mértékben növekedett, mint a vidéken. Különösen vonatkozik ez a budapesti gyári munkásságra, amelynek számszerű fejlődése a második világháború előtti és alatti években a legnagyobb volt, e feltöltődés hatását a munkásság összetételére, az 1945 utáni időszak ellenkező irányú tendenciái (földreform, gyári munkások alacsonyabb száma) is csak részben ellensúlyozták. Húsz év alatt a budapesti gyári proletariátus örökletes rétege csak 2%-kal növekedett, s továbbra is magas maradt a más rétegekből (mindenekelőtt az agrárproletariátusból) bekerült, új munkások száma és aránya. 3. Lényegesen magasabb volt a gyári munkásság körében az egyéb munkás (közlekedési és közszolgálati munkás, napszámos stb.) származásúak aránya is. Ezek, az „átmenetinek" nevezető származási csoportok4 0 külön figyelmet érdemelnek., A gyári segédmunkások közül sokan származtak napszámos és egyéb, a proletariátus legalsóbb rétegeit képező családokból. A gyári szakmunkások körében viszont jelentős réteget alkotott a közlekedési és közszolgálati „segédszemély" származásúak csoportja, különösen — mint látni fogjuk — a legmagasabb, legkedvezőbb életviszonyokat biztosító iparágban, a gépiparban. Ebben az iparágban a közlekedési és közszolgálati munkás apáktól — tehát a reakciós rendszerben védett, nyugdíjas s ezért e rendszerhez erősen hozzákötött családokból — származott szakmunkások száma a két világháború között jelentősen növekedett is. 4. A gyári munkásság paraszti származású rétege jóval kisebb volt, mint a kisipari munkásságé, annak ellenére, hogy a nagyüzemi munkások jelentős részét a tanulatlan munkások tették ki, míg a kisipari munkások túlnyomó többsége szakképzett munkás volt. Az összes paraszti elem aránya a gyári munkások között 1930-ban mintegy 25%-ra, a kisipariak körében,becslés szerint 34—35%-ra tehető. Az 1949-ig terjedő húsz év alatt a paraszt származásúak száma és aránya mindegyik kategóriában emelkedett, de a gyári munkásság között (a háború előtti és alatti nagy beáramlás miatt) nagyobb mértékben, mint a kisipari munkások körében. 40 Lásd róluk részletesen Lackó Miklós: i. m.
