Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
716 LAC KO MIKLÓS A táblázat adata által jelzett változások a felszabadulás előtti és utáni tendenciák együttes hatásából jöttek létre. Az iparos származásúak közül többen váltak mezőgazdasági önállóvá. Ez elsősorban a földreform eredménye volt.3 6 Jóval több lett közülük tisztviselővé és értelmiségivé is, különösen a háború előtti és alatti években. A nagymórtékben iparos-származású régi szakmunkásságot fokozatosan, zömükben ipari proletár származású új szakmunkás-generációk váltották fel. Az iparos-származású munkások számának és arányának csökkenése további fontos, pozitív hatású tényező volt ipari proletariátusunk származási összetételének alakulásában. 4. A munkásnők származási rétegződése A származás-statisztikai adatokból kidomborodik a női ipari munkásságnak a férfiakétól lényegesen elütő összetétele. Ε különbségek különösen élesek voltak az általunk tárgyalt korszak kezdetén. 1930-ban a női ipari munkásság sokkal egyneműbb volt származás szempontjából, mint a férfi munkásság. Országosan a munkásnők 33,2%-a tartozott az ipari proletariátus örökletesnek tekinthető rétegéhez, a férfi munkásoknak csak 26%-a. A különbségek még világosabban kidomborodnak, ha az összes munkás-származásúakat nézzük (az agrárproletár eredetűeket kivéve) : e réteg a férfiaknál 38,2%-ot, a munkásnőknél 50,5%-öt tett ki. Ez általános képen belül éles különbségek álltak fenn a vidéki és a nagybudapesti nőmunkásság összetétele között. A vidéki munkásnőknek nemcsak száma, hanem örökletes rétege is igen gyenge volt (20,8), gyengébb, mint a férfiaké. Az összes munkás származásúak aránya (az agrárproletár-családból valókkal együtt) a vidéken lényegében azonos volt a nők és a férfiak között (a férfiaknál 54,4%, a nőknél 54,7%). Nagy-Budapesten viszont egészen más volt a helyzet: itt a munkásnők 41,5%-a tartozott az örökletes ipari proletár réteghez (szemben a férfiak 34,2%-ával) s az „egyéb" munkás származásúakkal együtt kereken 60%-uk származott proletár családból (a férfiaknál csak 49%). Lényegesen kevesebb ipari munkásnő származott a parasztságból (országosan 20,1%, szemben a paraszt-eredetű férfi munkások 32,1%-ával). A birtokos parasztság különösen kevés női dolgozót adott az ipari proletariátusnak. Az összességében jóval alacsonyabb paraszti származású női munkás-rétegen belül viszont magasabb volt a nincstelen agrárproletár származásúak aránya, mint a férfiaknál : az összes paraszti elem 58 %-a. Az ipari kistermelők osztálya országosan ugyancsak kevésbé vett részt a nőmunkásság utánpótlásának és létszámnövekedésének biztosításában. 1930-ban a munkásnőknek csak 17,6%-a volt önálló iparos származású, míg a férfiak körében arányuk 20,1 %-ot tett ki. Ε 17,6 %-os arány is igen egyenlőtlenül oszlott meg a főváros és a vidék között : a budapesti munkásnők igen nagy része tartozott az ipari proletariátus örökletes rétegéhez s csak 14,4%-uk volt önálló iparos származású ; a vidéken, ezzel ellentétben, az iparos származású réteg aránya egyfbrmán magas volt a férfiak és a nők közt. Az ala-36 Az iparos-népességnek a mezőgazdasággal való kapcsolata sokkal szorosabb volt, mint az ipari proletariátusnak. A vidéki iparosság jelentős része fél-paraszti viszonyok között élt, igen sokuknak volt kisebb-nagyobb földje, s a földreformból is sokkal nagyobb mértékben részesültek, mint a vidéki ipari munkások.
