Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
A MAGYAR IPARI MUNKÁSSÁG ÖSSZ KT ÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL 717 csony létszámú, többségében félparaszti életet élő, vidéki ipari proletariátus nőtagjai közül kevesen mentek kereső foglalkozásokba, még kevesebben ipari munkásnak. Nagy többségük — a paraszt-nőkhöz hasonlóan — segítő családtag volt. Az iparos származásúak nagy száma a vidéki munkásnők körében összefüggött házasodási körülményekkel is.3 7 Az örökletes proletár-réteg alacsony aránya a vidéki munkásnők között következménye volt a nőmunkásság nagyobbarányú fluktuációjának is : a proletárnők jelentős része, különösen vidéken, csak néhány évig (férjhezmenésig, ill. az első gyermek megszületéséig) dolgozott ipari munkásként, azután segítő családtag lett. Ez a jelenség ugyancsak lassította az örökletes réteg erősödését, különösen a vidéki nőmunkásság körében. A munkásnők összetételében fennállott sajátosságok arra vezethetők vissza, hogy bár a két világháború között nőtt a munkásnők aránya az összmunkásságon belül, abszolút számuk és létszámnövekedésük a férfi munkásságénak csak egy kisebb részét tette ki. így a nőmunkásság utánpótlását maga az ipari proletariátus sokkal nagyobb mértékben fedezhette. A férfi munkásságba való beáramlás, a férfi munkásság feltöltődése sokkal erőteljesebb volt, mint a nőmunkásságé. Ehhez azonban még hozzá kell tenni egy alapvető társadalmi szempontot. A társadalom nőtagjainak kereső foglalkozásokba kerülése általában együttjár a társadalmi fejlődéssel, a kapitalizmus gazdasági viszonyainak térhódításával. De a proletár osztály asszonyai és lányai sokkal nagyobb arányban kényszerülnek kereső foglalkozásokba, mint a többiek. A proletariátus minél alsóbb, minél nehezebb életviszonyok között élő rétegeit tekintjük, annál több dolgozó nőt találhatunk körükben.3 8 S ezért, bár a munkásszármazású nők közül jóval kevesebben lettek ipari munkássá, mint a férfiak közül,39 a munkásnők összetétele egységesebb volt, sokkal több volt körükben proletár származású. Ezt nemcsak az ipari munkás és az agrárproletár származásúak magas aránya bizonyítja, hanem az egyéb munkás (különösen a napszámos) származásúak nagy száma is. 1930—1949 között a munkásnők körében is alapvetően ugyanazok az összetételben változások mentek végbe, amelyeket az előző fejezetekben az összmunkásságra, illetve a férfi munkásokra vonatkozóan megállapítottunk : az 37 A társadalom nőtagjainak családjuk osztályához való kötöttsége általában kevésbé erős, mint a férfiaké. A házasodás körükben valamelyest nagyobb szétszóródást eredményezett a tőkés viszonyok között is. Budapesten pl. 1931-ben a polgári vőlegények 29%-a vett el nem polgári menyasszonyt ; a nem polgári (tehát különböző „segédszemély" foglalkozású) vőlegényeknek csak 18%-a kötött polgári menyasszonnyal házasságot (A szfv. múltja és jelene számokban. Statisztikai Közlemények 87. sz. I. 159. 1.). — A vidéki ipari munkások, különösen a szakmunkások, viszont nagy számban nősültek iparos családba. 38 1922—1931 között, évi átlagban Budapesten az ipari önálló vőlegények menyasszonyainak 25,0%-a az ipari tisztviselő vőlegények menyasszonyainak. . . . 25,6%-a a közlekedési munkás vőlegények menyasszonyainak. 32,8%-a a közszolgálati munkás vőlegények menyasszonyainak 33,5%-a az ipari munkás vőlegények menyasszonyainak .... 34,7%-a a napszámos vőlegények menyasszonyainak 35,3%-a a házi cseléd vőlegények menyasszonyainak 39,1%-a volt kereső (A szfv. múltja és jelene számokban 160. 1.). 39 A munkás származású nők igen nagy része még segédmunkássá sem válhatott, hanem mint takarítónő, napszámosnő, házi cseléd dolgozott (1. a „Kiáramlás" c. fejezetet).
