Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
A MAGYAR IPARI MUNKÁSSÁG ÖSSZ KT ÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL 715 származású munkás-réteg aránya az első világháború előtt még nagyobb volt. A századforduló előtti és utáni időszakban ez iparos-népesség alkotta a magyarországi (magyar ós nem magyar nemzetiségű) szakmunkásság fő belső forrását. A származás-statisztika adatai szemléltetően mutatják ennek az iparos népességnek rohamos proletarizálódását, az ipar e kezdetleges formáinak felbomlását. 1930-ban 100 önálló iparos származású keresőből 31 mint ipari vagy egyéb (kereskedelmi stb.) önálló, 10 mint tisztviselő, 52 mint munkás dolgozott. Ε társadalmi réteg széles forrását képezte az ipari proletariátusnak : 100 iparos-családból való kereső közül 31 került az ipari proletariátus soraiba. A két világháború közötti, illetve az 1949-ig terjedő korszakban az iparos-népesség súlyát és a proletariátus összetételében betöltött szerepét illetően, lényeges változások következtek be. Arányuk az ipari munkásság soraiban jelentősen visszaesett, az 1930. évi 19,7%-ról 13,6%-ra. Nagymértékben csökkent abszolút számuk is : 1949-ben 31 000-rel kevesebb volt az önálló iparos származású munkások száma. Ε csökkenés különösen nagy volt a vidéki munkások körében, ahol 1949-ben a munkásoknak máF csak 14,1 %-a (a férfiak 14,5%-a) származott iparos-családból. Nagy-Budapesten arányuk húsz év alatt 17,4%-ról 12,6%-ra (a férfi munkásoknál 18,4%-ról 13,2%-ra) esett vissza. Az iparos-népességnek, mint az ipari munkásság utánpótlási és növekedésiforrásának a szerepe tehát egyre jobban csökkent. Ez két okra vezethető vissza : Az egyik ok a kis- és kézműiparnak s az iparosok számarányának, súlyának általános csökkenése az országban. A népszámlálások adatai szerint az önálló iparosok abszolút száma 1930—1949 között — átmeneti létszámingadozásoktól eltekintve — lényegében nem változott, 1930-ban, 1941-ben és 1949-ben egyaránt a 200 000 körül mozgott. Arányuk azonban az ország egész kereső lakosságában jelentősen visszaesett. Ε társadalmi réteg számbeii stagnálása következtében abszolút értelemben is fogyott az önálló iparos származású keresők száma (420 000-ről 395 000 főre). 1949-ben az ország egész kereső népességének már csak 8,9%-a volt önálló iparos származású (szemben az 1930. évi 10,5%-kal) ; az ipari proletár származású keresők aránya viszont az 1930. évi 7,5%-ról 11,1%-ra emelkedett. Az önálló iparos családok fiai és leányai emellett a tárgyalt korszakban 1 jóval kisebb számban váltak ipari munkássá, mint a régebbi évtizedekben. 5. táblázat. 100 önálló iparos-származású kereső foglalkozási megoszlása 1930—1949 Foglalkozás 1930 1949 Önálló (mezőgazdasági önállókkal együtt) 31.3 37,0 Munkás 51,3 46,0 ebből ipari munkás 31,0 25,0 Alkalmazott (tisztviselő, értelmiségi) 1β,2 17,0 Egyéb, nyugdíjasok stb.* 7,2 * 1949-ben a nyugdíjasok, tőkepénzesek a különböző foglalkozásokra elosztva szerepelnek. Ezt tekintetbe véve, az iparos származású keresők közül 1949-ben aránylag még kevesebben dolgoztak ipari munkásként.
