Századok – 1958
Krónika - Mályusz Elemér: A Comité Scientifique du Répertoire des Sources Historiques du Moyen Age 1956. és 1957. évi római konferenciái 511
516 KRÓNIKA. megismertethetjük a humanisták magyar tárgyú vagy vonatkozású műveit. Mindaz, amit Ábel Jenő s nyomában két generáció magyar kutatói napvilágra hoztak elsősorban az olasz gyűjteményekből, köztük oly jelentős munkákat, mint Andreas de Pannónia vagy Brandolinus Lippus könyveit, voltaképpen csak az új Potthastból lesz majd a szélesebb körök előtt is ismeretessé. A konferencián két javaslatot és egy bejelentést terjesztettem elő. Első javaslatom az volt, hogy számunkra ne 1500, hanem 1526 legyen az a korhatár, ameddig terjedőleg elbeszélő kútfőink, valamint az engedélyezett kategóriákba tartozó egyéb művek az új Repertóriumba besorolhatók. Hivatkoztam egyrészt arra a körülményre, hogy 1526-ban szűnt meg a középkori független magyar állam, másrészt a történeti fejlődést a Kelet- és Nyugat-Európa közt húzódó átmeneti zónában — ahová Magyarország is tartozik — jellemző tünetekre, amelyek azt mutatják, hogy itt később kezdődött a latin nyelvű oklevelek kibocsátása, az okleveles gyakorlat lassabban lett általános, az iskolák, egyetemek alapítására, a történetirodalom, valamint a teológiai és humanista irodalom virágzására is később került sor, mint Nyugat-Európában, ugyanígy a nemzeti nyelv használatára, ennélfogva az 1500-as korhatár érvényesítésével olyan magyar eredetű munkák is kimaradnának, amelyeknek megfelelő, tehát azonos gazdasági, társadalmi és kulturális fokon álló nyugati munkák helyet nyernek a kiadványban. Kérésemet az értekezlet teljesítette. Annál is inkább, mert Graus is támogatta, jelezve, hogy cseh vonatkozásban neki is azonos a felfogása. Második javaslatom úgy szólt, hogy azokban az országokban, ahol a kéziratos anyag mikrofilmre kerül s a felvételek önálló gyűjteményben őriztetnek, ez a körülmény a kiadványban nyerjen megemlítést. Indokolásul hivatkoztam az előnyökre, hogy ily módon a külföldi kutatónak nem kell egy vidéki múzeumhoz fordulnia, ha valamelyik ott őrzött codex egy-egy lapjának a fényképmásolatára szüksége van. Javaslatom megtételekor az is célom volt, hogy felhívjam a figyelmet arra a minden dicséretet megérdemlő munkára, amelyet a Levéltárak Országos Központja és az Országos Levéltár évek óta végez azzal, hogy az országban őrzött régibb levéltári anyagot filmre felveszi, de egyszersmind hasonló vállalkozás más országokban való megindításának szükséges voltára emlékeztessem a tudományos köröket. Tájékoztatásom elismerést szerzett hazai törekvéseinknek és kívánságomat a konferencia teljesítette. Bejelentésem annak a beszélgetésnek a következménye volt, amelyet szeptember 22-én Bukarestben a Román Történettudományi Intézet helyettes igazgatójával, Barbu Câmpinaval és egyik tagjával, M. Berza professzorral folytattam. Előadtam, hogy felkérésükre tolmácsolom a következőket : a Román Történettudományi Intézet kész részt venni a vállalkozásban és a munka reá eső részét elvégzi. Tolmácsoltam továbbá kérésüket, hogy elbeszélő kútfőiket illetőleg a határpont 1600 legyen, mivel a középkori jellegű román történetírás a XVI. században is virágzott. Az értekezlet örömmel vette tudomásul Románia csatlakozását, az előterjesztett óhajokat pedig teljesíthetőknek találta. Rómából hazatérve az itthoni munka megszervezése, mihelyt a viszonyok lehetővé tették, 1957 elején azonnal megkezdődött. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem érdekelt történész tanárai, a Történettudományi Intézet tagjai s más szakértők részvételével megalakult a magyar nemzeti bizottság, amely ismételt összejöveteleken megtárgyalta a problémákat, Kumorovitz Lajos Bernát és Mezey László a Történettudományi Intézet megbízásából
