Századok – 1958

Krónika - Mályusz Elemér: A Comité Scientifique du Répertoire des Sources Historiques du Moyen Age 1956. és 1957. évi római konferenciái 511

KRÓNIKA. 517 átdolgozták a régi Pottliast címszavait, végül a Règles és a konferencia jegyzőkönyvei alapján tisztázva, hogy milyen jellegű munkák felvételére tehe­tünk javaslatot, azok jegyzékét eljuttattuk Rómába a Végrehajtó Bizott­sághoz. Mind a régi címszavak kidolgozása, mind pedig az újak számbavétele során támadtak kétségeink, sőt hellyel-közzel bizonytalanok lettünk, jól értel­mezzük-e a szabályokat, mert azok nem mindég csak egyféleképpen érthetők. Kétségeinkre Schmid és Morghen professzoroktól, ha hozzájuk fordultunk, ese­tenkint meggyőző felvilágosítást nyertünk, úgy találtuk azonban, hogy egy végleges szabályzat szövegének birtokában nyugodtabban végezhetnők mun­kánkat. A jelek szerint ezt nemcsak mi éreztük, s a Végrehajtó Bizottság a közóhajnak tett eleget, midőn új kiadásban kinyomatta a szabályzatot, 1957. november 4—5-re pedig összehívta a nemzeti bizottságok képviselőit. Ezen a konferencián már kezdettől fogva résztvehettem. Angol, belga, cseh­szlovák, észak-amerikai, finn, francia, holland, jugoszláv, lengyel, német, olasz, osztrák, spanyol, svájci történészek vettek részt részint nemzeti bizott­ságok, részint különböző tudományos intézmények képviseletében. Legtöbben voltak olaszok, német 3, francia 3, osztrák 2, jugoszláv 2 jelent meg. A szovjet delegátus, V. J. Sunkov a novemberi ünnepségek miatt távol maradt. Az erről szóló elnöki bejelentést a résztvevők sajnálattal vették tudomásul. Jugoszláviát a zágrábi Kurelác és a ljubljanai Kos képviselték. Mindketten kitűnően isme­rik a magyar kútfőket is. Kos fedezte fel a Chronicon Sitticense-t és adta ki a Szentpétery-féle Scriptores-ben. A tanácskozás fő tárgya a Règles új kiadásának — a régi 39, ez 60 lap terjedelmű — megvitatása volt. Ez nem javaslat gyanánt, hanem végleges szöveggel, kinyomatva került a konferencia elé. A vita során, pontról-pontra, sorról-sorra haladva elég sok változtatás történt. Nem lényegbevágóak ezek, gyakran csak stiláris jellegűek vagy az egyes szakaszok felcserélését jelentik, végeredményében azonban a szabályzat új kinyomatását teszik szükségessé. Nézetem szerint az előterjesztett szabályzat is megfelelt volna a kitűzött cél­nak s ez csak azért esett át oly sok módosításon, mert a Végrehajtó Bizottság elnöke, Morghen professzor betegsége miatt nem vezethette a tanácskozást, távollétében pedig a francia Fawtier sorra kifogásokat tett az előterjesztés pontjai ellen. Sokszor indokolatlanul, mert mint kitűnt, oly pontokat is meg akart változtatni, amelyek 1956-ban — a jegyzőkönyv bizonysága sze­rint — éppen az ő javaslatára lettek határozatokká. A magyar nemzeti bizottságnak korábban írásban eljuttatott javas­latait, mint az új Règles-bol örömmel állapíthattam meg, a Végrehajtó Bizott­ság elfogadta, mégpedig a középkori szójegyzékekre vonatkozólag általános érvényűiig. Az 1956-i határozat szerint voeabulariumok és glossariumok címén csak a jogi tankönyvek kerültek volna beiktatásra, amelyek szótárszerűen sorolják fel a jogi szabályokat. Mi utaltunk a tulajdonképpeni — latin-magyar — szójegyzékek művelődéstörténeti fontosságára. Az új szabályzat szerint a szótárak általában nyilvántartásba kerülnek. Egy másik javaslatunkat most a konferencia emelte határozattá. 1956-ban csak azoknak a kiadványoknak a számbavételéről volt szó, amelyek a középkori könyvtárkatalógusokat össze­gyűjtve publikálják. Mi azt kértük, hogy a magyarországi jegyzékek biblio­gráfiai adatai, mivel a jegyzékek nem jelentek meg összegyűjtve egy kötetben, Catalogus címszó alatt legyenek felsorolva. A franciáknak ugyanez volt a fel­fogásuk. Vita közben Fawtier fel is olvasta a mi javaslatunkat. Nem tette

Next

/
Oldalképek
Tartalom