Századok – 1958

Könyvszemle - 489

504 KÖNYVSZEMLE zött korabeli munkásmozgalmi sajtóanyagot. Az egyes iratokat eredeti nyelven, tehát többnyire oroszul közli, mai helyesírással. Az egyes iratokat részletes lengyel nyelvű regesta előzi meg. A kötet bevezető tanulmánya a kiadvány jellegére és a kiadás elveire vonatkozó megjegyzéseken túlmenően a kiadott anyagot beágyazza a forradalom menetébe és megvilágítja az egyes iratok jelentőségót és forrásértékét. Részletes név-, helynévmutató és a különböző ipari, kereskedelmi vállalatok és intézmények mutatója egészíti ki a kötetet. A vaskos kötet sok új adatot hoz a századeleji lengyel történelem kutatói számára és egyúttal szép bizonyítéka annak a gondos és lelkes munkának, amellyel a lengyel történészek hazájuk forradalmi hagyományait dolgozzák fel. Hu Sheng: Imperialism and Chinese politics. Peking, Foreign Languages Press, 1955, 308 1. (Âz imperializmus és a kínai politika) 1 lu Seng, a neves kínai történész az imperialista nagyhatalmak és a félgyarmati Kína viszonyát tárgyalja. Ez a viszony elválaszthatatlan a modern Kína történetétől és a kínai forradalom megértéséhez is szorosan hozzátartozik. A könyv az ópiumháborútól (1840 — 1842) az első forradalmi polgárháborúig (1925 — 1927) tekinti át a kínai történelmet, amelyet témája szerint hat korszakra oszt fel ( 1840 — 64, 1864-94, 1894-1911, 1911-16, 1916-19, 1919 — 1924). A munkában helyet kap a nyugati nagyhatalmaknak az a törekvése, hogy hasznot húzzanak a kínai belvillongásokból, tárgyalásra kerül a kínai uralkodó osztályoknak ós a népnek az imperializmussal szemben elfoglalt különböző állásfoglalása, ugyanakkor azonban a mû a kínai történet belső problémáit is megvilágítja, a külkapcsolatok kérdése ugyanis elválaszthatatlan Kína belső fejlődésétől, amely az elmúlt egy évszázad alatt gyökeresen megváltoztatta a hatalmas ázsiai ország arculatát. Walther Hubatsch: Die Ara Tirpitz. Studien zur deutschen Marinepolitik. 1890—1918. Göttingen, Musterschmidt Verlag, 1955, 139 1. (A Tirpitz-korszak. Tanulmányok a német tengerészeti politikához) A Tirpitz-korszak a század elejétől 1916-ig uralta a német tengerészeti politikát. Tirpitz nemcsak a sok vihart felkavaró német flottaépítési verseny főkorifeusának szerepét játszotta, hanem egyben a német imperializmus expanziós terveinek, nacionalista irányzatának is jelentős képviselője volt. 1897-től kezdődően előbb technikai téren látott hozzá a német flottafejlesztéshez, majd az amúgy is politikai jelentőséget nyert tevékenységet maga is a britekkel való rivalizálás felé terelte. A szerző részletesen elemzi ennek a politikának fázisait és fázis változásait és feltárja a flottaépítés ós'a „Reichspolitik" közti összefüggéseket is. A szerző elmarasztalja Tirpitz admirálist a „Weltpolitik" túlhaj szólásáért, egyáltalában azért, hogy a német császárság túlságosan sok energiát pazarolt a reménytelen flottaépítési versenyre, amely az angolon kívül a francia-orosz flottafejlesztést is kihívta, sőt komoly szerepet játszott az „entente cordiale" megalakításában is. Természetesen külön érdeklődésre tarthat számot az első világháborús nemet tengerészeti politika, amely 1915-ben válságba jutott és mindinkább a német birodalomra nézve káros tengeralattjáróháború erőltetése felé fordult. 1916-ban Tirpitz éppen az utóbbi irányzat erőltetése miatt bukott meg. A szerző mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a legszükségesebb stratégiai célokon túlmenő német tengerészeti politika, a „navalizmus", a flottaépítés túlhajszolásának hibájába esett. W. W. Gottlieb: Studies in secret diplomacy during the first world war. London, Allen and Unwin, 1957, 430 1. (Tanulmányok a titkos diplomácia köréből az első világháború idején) Ez a rendkívül érdekes diplomáciatörténeti mű két, egymástól élesen elkülöníthető részre oszlik. Az egyik a Törökország körüli diplomáciai harccal, a másik, amsly magyar szempontból érdekesebb, Olaszországnak a háborúba való bevonásával foglalkozik. Gottlieb, aki a glasgowi egyetem professzora, érdekesen, magas színvonalú előadásban tárgyalja a természetszerűleg nagyon komplex problémaköröket. A török birodalommal foglalkozó rész részletesen leírja a háború törökvonatkozású diplomáciai előjátékát, a törökországi brit, francia és német érdekösszeütközéseket és az ottomán birodalomnak a német uralkodó körökhöz fűződő szoroe kapcsolatait. A brit—arab ós az orosz—török viszony vázlata után a szerző azzal foglalkozik, miként határoztak az ifjú törökök a háborúba való belépés mellett. Külön fejezet tárgyalja a cári Oroszország aspirációit és az ottomán birodalom felosztásával foglalkozó angol—orosz tárgyalásokat. Helyet kap Churchillnek a Dardanellák ellen irányuló támadási terve és az a